Kankalin

kásavirág, Szt. György virága, sárga kükörcs v. kikerics, kankalék, tavaszi fű, tavaszi virág, Szt. Péter kulcsa, kulcsvirág, kesztyüvirág (növ., Primula L., Aretia Link), a róla nevezett család többnyári virága. Levele többnyire a töve körül csoportosodik, gyakran fordított tojásdad v. lapátforma, ritkán karéjos; ernyős virágzata az ágatlan és leveletlen szárat zárja, virága forrtszirmu, ötöstagu, kertben gyakran változik v. teljesedik. Tokgyümölcse gömbölyded, egész hengerforma. Mintegy 80-130 (hazánkban 15) faja Európa és Ázsia hegyvidékein és havasain nő, Amerikában csak kevés terem. A tavasznak első virágai közé tartozik, azért Primula (elsőke). Leggyakoribb faja a Pr. elatior L. és Pr. veris L.(Pr. officinalis Jacq.) s eme helyett hazánkban a Pr. Pannonica Kern., sárga, száradva megkékülő virágaival, s a fent közölt magyar nevek főleg ezekre vonatkoznak. A Pr. veris-t már az ó-németek nagyra becsülték (Himmel-, Marien-, Petersschlüssel), a rejtett kincshez is hozzá vezetett, mint a magyar sz. Jakabfű. (V. ö. Zingerle, Diu zîtelôse, Innsbruck 1884.) Jóillatu virága, mint az idegzetet erősítő tea, officinális volt, ma csak házi szer; csipőskeserü, ánizsízü gyökere mint hánytató és fájdalomcsillapító szer volt használatos, ma belőle tüsszentő por készül. Kertben e fajok sárga, piros, barna és teljes virágokkal díszlenek, sőt a P. acaulis-szal L. hibridálódik is. Emez a faj nagyobb virágu, ernyője törpeszáru. Ezek fajvegyülékeit hazánkban a Pr. Benkőiana Borb. helyetesíti, mely a más országbeliektől főképen levelének hamvas molyhos visszájára nézve különbözik. A havasalj mészszikláin a Pr. auricula L. (fülvirág, órikel, medvefül) díszlik, kertben szintén változatos, vadon sárgavirágu és kövérlevelü. Hazánknak É-i mészhavasain Pr. Hungarica Borb. eltérése van. A havasi flórában még sok más szép K. van, de hazánkban ezeknek koránt sincs az a változtossága, aminő az alpeseken. A Pr. auricula-t meg a pirosvirágu Pr. pubescenst Jacq. Clusius 1582. ültette a kertbe. A XVII. sz. közepe táján Belgiumban, Hollandiában, Angol- és Németországban már több fajtájokat tenyésztették, mig a közönségesebb és állandóbb Pr. auricula félreszorult, s a Pr. pubescens változékonysága nyujtotta az anyagot az aurikula tenyésztésének, mely a XVII. sz. utolsó tizedeiben virágzásának tetőpontjáig jutott. Ma mintegy 1000 fajtáját említik. A khinai Pr. praenitens Ker. (Pr. sinensis Lindl.) levele hosszunyelü, szivalaku, 7-9 karéju, virágszála 30-45 cm. magas, virágernyője sarjadzó, sokvirágu; virága eleinte világos lila, azután rózsaszin v. egészen fehér. 1824. hozták Khinából Angolországba. Egész esztendőn át virít, sok szimpla és dupla fajtája van. A Pr. cortusoides L. és Pr. Japonica A. Cyr. és más fajoknak is több csinos fajtáját tenyésztik. A K. tenyésztése könnyü. Jó átbocsátó, de inkább összeállóbb friss, mint nagyon könnyü homoktalajt, félig árnyékos, de felülről nem fedett jó szellős, E-nak v. K-nek eső helyet és a nagy hőségtől ótalmat szeret. 25-35 cm.-nyire kell egymástól ültetni. V. ö. Schott, Wilde Blendlinge österr. Primel (Oesterr. Botan. Zeitschr. 1851, 1852); Kerner, Primulaceen-Bastarde der Alpen (u. o. 1875); u. az, Die Geschichte der Aurikel (München 1875); Pax, Übersicht über die Arten der Gattung Pr. (Lipcse 1889); Widmer, Die europ. Primula-Arten (München 1891).

Forrás: Pallas Nagylexikon