Kannibálizmus

v. antropofógia a. m. emberevés (kannibálok, antropofágok, androfágok). A K.-a indító motivumok legáltalánosabban a boszu vágya és a babona. A babonás emberevők azt tartják, hogy ha az elesett áldozatot megeszik, akkor annak ereje és bátorsága reájuk száll át. Az ókori népek s főleg a szittyák és Irország lakosainak K.-áról Strabon és Herodotos tudósítanak. A régi Amerika művelt államaiban számos áldozatot követelő K. Mexikóban és az inkák országában megszünt, épp igy az Antilla-szigeteken lakó kariboké is. (A K. elnevezés a spanyol felfedezektől Caribal v. Caribe helyett hamisan Canibalnak értett szóból ered.) Az Amazonas-területen lakó nomád indusok és a botokudok ellenben még ma is kannibálok, épp igy a kolumbiai törzsek (thlinkitok stb.) és a Tűzföld lakói is. El van terjedve azonkivül a K. Ausztráliában és a Déli-tenger vidékén, főleg Melanéziában (Fidsi-, Salamon-szigetek); Polinéziában már kihaló félben van, Mikronéziában pedig már Amerika felfedezése előt eltünt. Dívik még a K. a batakoknál Szumatrán, itt-ott előfordul a Philippini-szigeteken; Közép-Afrikában főkép a nyam-nyamoknál és monbuttuknál találni nyomaira; ellenben ritkán fordul elő a Ny-i partvidéken (Niger-delta, Fan) és délen (bazutó). L. még Emberevés.

Forrás: Pallas Nagylexikon