Kántorné
Anna (családi nevén Engelhardt), szül. 1791., megh.
Marosvásárhelyen 1854. Kazinczy Ferenccel való ismeretsége folytán lett magyar
szinésznővé s midőn első kisérleteivel fellépett, még nem birta tökéletesen a
magyar nyelvet, de nagy buzgalommal adta rá magát és megtanulta. 1809. Kántor
nevü komikus vette nőül; játszott hazaszerte különféle szinpadokon. Legnagyobb
diadalait mégis Pozsonyban aratta, ahová Fehér vmegye az országgyülési időre
magyar szinészeket küldött; a szinpadról 1843-ban lépett le és családi körébe
visszavonult. Ő volt legkiválóbb tragikai művésznője a régebbi magyar
szinészetnek. Életrajzát megirta Szigligeti Ede (Olcsó könyvtár, 57. sz.). V.
ö. K.-ról, Déryné naplójából. Közli Törs Kálmán (Főv. Lapok 1888, 177-181);
Vasárnapi Ujság 1863. és 1895. évfolyam.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|