Kanut

v. Knut, több dán király neve.

1. K. (I.), a Nagy, 995. született és 1035 nov. 12. halt meg. Mint Sven dán király fia és utóda szerencsésen folytatta Anglia leigázását, mely ország fölött azonban bölcsen és áldásosan uralkodott. 1027. Rómába indult, hol II. Konrád császár koronáztatásánál is jelen volt. Ez alkalommal a két fejedelem szerződésre lépett egymással: Konrád a Schley és Eider közötti területet engedte át K.-nak, ki viszont a császárt a lengyelek ellen támogatta és azonfelül leányát, Gunildot, Konrád fiával, - Henrik trónörökössel jegyezte el. K. azután még Pomerániában, Ermel- és Samlandban harcolt győztesen és 1028. Norvégiát csatolta országaihoz. Roppant birodalma azonban halála után csakhamar felbomlott.

2. K. (IV.), a Szent, dán király (1080-86), II. Svend Esoridens fia. Jámbor életü volt, templomokat építtetett, kolostorokat alapított s a keresztény hit megszilárdítása körül sokat fáradozott. Öccse Olaus a katonaságot a maga részére hódította és a király ellen lázította. K. Odenseebe vonult, ahol szt. Alban templomában 1086 jul. 10. meggyilkolták.

3. K. (VI.), dán király, I. Waldemar fia, szül. 1163., megh. 1202 nov. 12. Trónralépte után nemcsak függetlenítette magát Németországtól, hanem Pomeránia és Mecklenburg lakóit is adófizetésre birta. A Németországot dúló polgárháboru idején Welf Ottó ellenkirályhoz szegődött, egyúttal azonban a ditmarsok szövetségében Adolf, Holstein grófja ellen küzdött, kit végül 1201. el is fogott. Huga Ilona, neje lett Lüneburgi Vilmosnak és a Welf-család ifjabb ágának törzsanyjává; másik huga, Ingeborg, II. Fülöp Ágost francia királynak volt neje, kivel azonban boldogtalan házasságban élt. V. ö. Usinger, Deutschdänische Gesch. 1189-1227 (Berlin 1863).

Forrás: Pallas Nagylexikon