Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
káposzta cabbage
káposztaföl... cabbage pat...
káposztasal... cole-slaw
káposztasal... slaw

Magyar Magyar Német Német
káposzta & ... Kohl (r)
káposzta (A... Kraut (s)

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Káposzta

(növ., kápi, Brassica L.), keresztesvirágu, egy-, két- v. többnyári, gyakran deres f, ritkán félcserje. Levele félbe szárnyalt, a felsőbb másforma; virága sárga, ritkán fehér, megnyult füzért alkot; becője hengerded v. csaknem 4 szögletü, csőrös; magva egy-egy rekeszben egysoros és gömbölyded 80-150 (hazánkban 5) faja főleg mediterrán vidéket és Ázsia mérsékelt vidékét lakja. Nevezetesebb fajai: a Br. oleracea L. (főzelék-K.), kétnyaras-éltü, kopasz, levele kissé húsos, deresszin, az alsó nyeles, félbeszárnyalt, a felső szárölelő és hosszukás. Fürtje virágzáskor megnyulik, magva sima. Helgolandon s Ny.-Európa partjain állítólag vandon nő, de rendkivül elfajzott s fajtáinak az ember más-másképen veszi hasznát. A kemény fejjé össze nem borulót kélnek vagy haraszt-K.-nak, az ellenkezőt káposztának nevezzük. Ilyen 1. a téli K. (var. acephale DC., fejetlen K.), levele lapos, többé-kevésbbé hasogatott vagy bodros és K.-fejjé nem borul és szorul össze. Ide tartozik a) az örökös, levél-, fa- vagy tehén-K. (Br. vulgaris DC.) 1,5-2 m. magas; sok lapos szárnyashasábu, zöld vagy pirosas levelet hajt és főleg az alsókat a tehénnek letördelik; b) a zöld-K. (zöld leveléng-K. Benkőnél, Br. quercifolia DC.), tölgy módjára szabdalt lapos vagy csak gyengén bodros levelekkel; c) a barna- v. bodros-K. (Br. crispa Garcke), bodros, szárnyashasábu zöld, barnás v. lila levelekkel, s hosszasan metélt akréjokkal. Sok hideget eltűr és csak késő őszi fagy után lesz ehető, némely eltérését díszenk is ültetik. 2. A rózsa-K., bimbós- v. sarjas-K. (Br. gemmifera DC.), szára 3-6 cm., nagy tetőrügye félig zárt, sok apró, egészen fejes oldalrügye és hólyagos levele van. októberben kitünő táplálék. Szárát a kiásott földe s gyökerével együtt melegágyba teszik, lombbal betakarják, hogy halaványabb és gyengébb legyen. 2. A kél, kelkáposzta, olasz- v. édes-K. (Br. Sabauda L.). Ennek két nevezetesebb fajtája van: a közönséges kél, hólyagos, bodros és összeboruló levelekkel, továbbá a szavójai-K. apró hólyagu, a szélen finoman bodros levelekkel, melyek fejjé össze nem borulnak (l. az ábrát). Még több más eltérésök (petrezselyem-K. és csipke-K., Br. Sabellica) is van. 4. A fejes-K., levele többnyire sima, de homoru és egész kemény fejjé borul össze. A gömbölyüfejün kivül van yorki vagy hegyesfejü és vörös fajtája (vörös fejes K.), emennek a feje gömbölyü és piros. Van ökörsziv, mázsás stb. korai és őszi fajtája is. A korait többnyire kertben ültetik és pedig tavasszal v. őszkor. Emezt szalma- és lombfödés alatt kiteltetik. 5. A kalaráb (l. o.), a karfiola (l. Virágkél), spárgakél v. brokkoli is a főzelék-K. fajtája.

[ÁBRA] Szavójai kél (Little pixie).

A K.-fajták tartalomrésze:

[ÁBRA]

A barna K. levelét kissé meglapítva, frissében a kelésre meg a vizikátor okozta sebhelyre teszik, hoy a limakiválasztást elősegítse, sőt fejkoszra és régi fekélyre is teszik. A K. fajtáit ételnek főzik vagy a jószágo etetik vele. A főzlék-K. magvából olajat is sajtolnak. A főzelék-K.-t már a régiek termesztették. Aristoteles kaulionnak, Theophrastus rhaphanis-nak, Dioscorides krambe hemeros-nak, Plinius, aki már hat fajtáját említi, crambe-nak nevezi. A haraszt-K. levele igen szépen formálódhatik, egész finom tollazathoz hasonló sallangjai lehetnek, ezenfelül gyakran rózsaszin, karminszinü, sárga v. fehér szinezése v. tarkázása van, azért kerti dísznek is ültetik, de a hideget, kivált a tarka fajták, hamar megérzik. A K.-t gyalulásonés betapodáson kivül meg is szárítják v. üvegben és szelencében őrzik meg. A K.-val nagy kereskedést űznek, az afrikai virágkélt Németország É-i részébe is szállítják. A K. fajai továbbá a karórépa v. repce, a kerek répa, a kélmustár. L. még Bodorkél, Fodorkáposzta. Tengeri-K., l. Folyóka és Heringkél.

Betegségei:

1. Golyva, majd minden országban el van terjedve, az összes káposztaféléket megtámadja s azok gyökerein borsó- vagy diónagyságu gumókat képez, melyek néha gyöngymódra vannak egymáshoz illesztve. E gumók ritkábban láthatók a főgyökereken, hanem inkább a mellékgyökereken, mely utóbbiak néha a betegség miatt az ujjak módjára meggörbülnek (innét a betegség németül Fingerkrankheit-nak, angolul fingers-and toes-nak, franciául maladie digitoire-nak is neveztetik). A földfölötti részek, ha a betegség fiatal növényt támadott meg, fejlődésükben visszamaradnak s később elhervadnak; a megtámadott idősebb növények földfölötti részein azonban csak a levelek lankadtsága árulja el a bajt. A betegséget a Plasmodiophora Brassicae Wor. nevü nyálkagomba okozza, mely a gyökér kéregparenchim sejtjeit kitölti és sejtről-sejtre vándorolhat. A betegség előrehaladottabb stádiumáan a gomba nyálkás anyagából spórák fejlődnek, melyek a szétrothadt golyvákból a földbe szabadulnak s ezt inficiálják. Mert a betegség főleg nedves talajokon pusztít, ajánlatos az ilyen talajok alagcsövezése, továbbá nagyon jó hatással van a betegség csökkentésére a mésztrágyázás. Mivel a betegség a meleg-, illetve hidegágyakban nevelt palántákat is megtámadja, ezek kiültetésénél a betegeket ki kell válogatni s elégetni, valamint elégetendők a káposztaföldken megbetegedett tövek is. A K. gyökérzetében egy orrmányos bogár (a Ceuthorrynchus sulcicollis Gyll.) álcája is okoz golyvásodást, de e golyvák nagyobbak s rendesen a főgyökéren (leginkább a gyökérnyakon) vannak, s átvágva őket belül üresek (az álcát rejtették vagy rejtik magukban), mig a Plasmodiophora golyvái tömöttek. 2. Az Olpidium Brassicae Dang. nevü gomba a meleg- vagy hidegágyi zsenge palántákat támadja meg, melyek szára a sziklevelek alatt megfeketedik, elpetyhül. A beteg palánták csomósan egymáshoz ragadva összeesnek s elrothadnak. E betegséget a németek Schwarzbeinigkeit-nek (feketelábuság) nevezik. Ellene az ágyak szellőztetése, a nemsűrü vetés s a tulnedvesség kerülése ajánlhatók. 3. A zöld leveleket és szárakat lisztes bevonat, melyben később barna szemecskék jelennek meg, lepi be; a betegséget az Erysiphe Martii Lév. nevü lisztharmatgomba okozza. Ellene a kénporhintés használ. (L. még Lisztharmat.) 4. A Peronospora parasitica Tul. nevü gomba a zöld részeken halavány, később elszáradó foltokat okoz; ellene a bordeauxi keverékkel (l. o.) való védekezés használ. 5. A leveleken foltokat a következő gombák okoznak: a Phyllosticta Brassicae Westd., az Asteroma Brassicae Chev., a Sphaerella brassicaecola Ces. et De Not. és az Ascochya Brassicae Thüm. 6. A becőkön két gomba: a Phoma siliquaum Sacc. et Roum. és a Phoma Siliquastrum Desm. okoz foltokat.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is