Kappadócia

(persa feliratokon: Katpa-Tucha, azaz: a tuchák országa), kis-ázsiai tartomány az ókorban, tulajdonképen a kis-ázssiai fensík keleti fele egészen a Halisz folyóig, nyugatnak a Taurus hegység és a Pontus Euxinus közt. Az Antitaurus és Saros (Szeihun) két nagy részre osztották K.-t, mely termékeny szép ország volt (termett bort, búzát, drágaköveket, pompás versenylovakat, melyek egyforma becsben állottak a persa királyoknál és a bizanci cirkuszban). K. már a Kr. e. X. sz.-ban az asszir birodalomhoz tartozott. A persák alatt K. két szatrapiát képezett, melyekből a diadochok alatt királyságok alakultak: Nagy-K. (C. ad Taurum) és Kis-K. (C. ad Pontum). A Taurus mellett fekvő déli részt Kataoniának is nevezték, ennek városai Tyana (Xenophonnál Dana) és Kybistra. Az egész K.-nak régi fővárosa Mazaka Augustus tiszteletére Caesarea ad Argaeum nevet nyert. Garsaura nyugati végvár Archelais néven fordul elő. Jeles assziriai templomok voltak Komanában (Artemis Taurica, máskép Anaitis, Enyo és Bellona temploma) és Melitében (róla a tartomány és egy római váracs Melitene). Lakosai két főtörzsre oszlottak: a bevándorolt szirusokra, kiket arcbőrükről fehér szirusoknak (leucosyri) is neveztek, ellentétben a sötétbőrü árja őslakókkal; valamennnyi vitéz volt, csalfa és kétkulacsos, ugy hogy csak Kr. u. 17. tudott Tiberius felettök egészen úrrá lenni.

Forrás: Pallas Nagylexikon