Káprázás
a látásnak muló zavara, mely vagy sötét foltot vagy fényt,
még pedig többnyire szines fényt láttat az emberrel, a nélkül, hogy valósággal
hatna reá ilyen fényü tárgy. Leginkább az erős világosságba, kivált a napba
nézés kápráztatja meg az embert; a nap utóképe egész szinsorozatban változik
szeme előtt. Ha verőfényes utcán járván, sötét helyre térünk be, gyönyörü
szinekben pompázó folt vakítja el szemünket. K.-t idézheünk elő szemünk
dörzsölésével, de legismerebb a szemet ért ütés okozta fölvillanás, miko szinte
szikrát hány a szem. Szines szegélyü sötét foltot látunk, ha megnyomjuk a
szemünket. Fölvillan a szemünk, ha hirtelen oldalt fordítjuk. A szem
ideghártyája ugyanis nemcsak fény behatása iránt, hanem érintés, nyomás, húzás
iránt is érzékeny. Az ideghártya zsugorodása, vongálódása magyarázza meg, miért
mutatkozik K. az ideghártya bajaiban, kivált mikor az ideghártya leválása
készül, ugyszintén a látóideg sorvadása folyamán. Agyvelőbeli bajok is járnak
K.-sal. A K. sajátszeü alakja a féloldali fejfájással rokon jelenség, nevezik
szem-migrainenek is, tudományos neve skotoma scintillans. Ugy látszik, a
vérkeringés zavara okozza s kivált olyankor mutatkozik, ha a gyomrunk nincs
rendben. Szines villámvonal félkörben rezeg előttünk, mely mind szélesebbre
nyilik, mintegy fél óra mulva eltünik, de heves főfájás követheti.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|