Káptalan
(Capitulum), a kanonokoknak testülete. Nevét onnan nyerte,
hogy akkor, midőn még a kanonokok a «canonica vitá»-hoz kötve voltak (l.
Kanonokok), nekik naponkint a rendszabályoknak egy fejezete (capitulum)
felolvastatott. Vannak székes és társas K.-ok, aszerint amint székes v. egyéb
egyház mellett léteznek. Az érseki egyházhoz való K.-t székes fő K.-nak
nevezik. Társas K.-ok hazánkban a nagyszombati, a pozsonyi, a soproni, a fiumei
és a csázmai. A K.-ok a püspöki megyének a püspökkel való közös kormányzására
nincsenek ugyan jogosítva, mert a teljkormányzati hatalom kizárólag a püspök
kezében van; mindazonáltal a székes K.-ok a püspök tanácsadó testületét
képezik, ugy mint a bibornoki testület tanácsadó testülete a pápának. Ily
minőségben a K. jogai különbözők aszerint, amint a püspöki szék be van töltve
(sede plena) vagy a püspöki szék megürült (sede vacante), v. végre a püspök
akadályozva van (sede impedita). Székürülés esetére jelesül a rendes joghatóság
gyakorlása a székes K.-ra száll, ki azt a 8 nap alatt gyakorolja, a püspöki
jövedelmek kezelésére pedig egy u. n. oeconomust rendel. Saját belügyeiben a K.
önállóan intézkedik. Hazánkban a K.-ok mint u. n. hiteles helyek (l. o.)
nevezetes szerepet játszottak a jogéletben. A K. címe: Venerabile Capitulum.
1848-ig a K.-ok az alsó táblának tagjai voltak, ahol 1-2 követtel vettek részt.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|