Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
kar arm
kár damage
kár detriment
kár disadvantag...
kár disservice
kár expense
kar faculty
kar hand
kar handle
kár harm
kár ill
kár impairment
kár injury
kar lever
kár loss
kár mischief
kár nuisance
kár pity
kar school
kár toll

Magyar Magyar Német Német
kar Arm (r)
kár Nachteil (r...
kár schade
kár Schaden (s)...
kar Stab (r)
kar & fakul... Fakultät (e...
karácsony Weihnachten...
karácsonyfa... Christbaum ...
karácsonyfa... Weichnachts...
karaj (étel... Karbonade (...
karalábé Kohlrabi (r...
karám & léc... Hürde (e)
karattyol &... schnattern
karcol falzen
karcol & ré... radieren
karcolás & ... Schramme (e...
karcolás & ... Kratzer (r)...
karcolás & ... Ritze (e)
karcolat (i... Skizze (e)
karcos (bor... Krätzer (r)...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kar

(gör. choros), a görög tragédiában és régebbi komédiában bizonyos számu szinész, kik a cselekvényt mint nézők érdeklődéssel kisérték és a cselekvényben beálló nyugvópontokat énekkel és tánccal kitöltötték. Dionysos (l. o.) ünnepénél eredetileg a kar volt a főszereplő, de mikor elébb monologokat, majd dialogokat ékeltek közéje, lassankint kialakult a dráma (l. o.), melyben immár a kar a másodrangu valami. Tagjainak száma a tragédiában 12 (Sophokles óta 15), a komédiában 24. Személyesítői férfiak, aggastyánok, asszonyok, sőt szüzek is, akik higgadt, szenvedély nélkül való itéletet mondanak a szinpadon folyó cselekvényről, anélkül, hogy részük volna benne. Ahol a cselekvény bizonyos nyugvóponthoz ért (a felvonásközökben), nagyobb lirai részleteket énekelt (kardalok) vagy recitált, még pedig v. az összes kardalosok részvételével, vagy ugy, hogy csak a kar egyik része, v. a kardalosok egyes csoportjai énekelték. Ezen kardalokra, melyeknek előadása tánccal és taglejtésekkel volt összekötve, a drámairók nagy súlyt fektettek s mindvégig gondosan dolgoztak rajta. Ahol a kar nem énekelt, hanem recitált, a karvezetők feje (korifeus) beszélt helyette, néha a félkarok vezetői (prosztátok). Helye a karnak az orchestra volt, kivételesen maga a szinpad is. A kar legelső felléptét (közönségesen a nézők jobb oldalán) paradosz-nak nevezték, a darab közben való távozás volt a metasztazis, a második fellépés epiparodosz, a végleges távozás afodosz. A kar nem maradt mindvégig az orchestrának ugyanazon helyén, hanem helyet változtatott, sőt táncolt is. A kart az archontól kérte a költő; ha az engedély megvolt, egy módos polgár (korégosz) látta el a kart saját költségén (l. Korégia). A komédia karának Kr. e. 403 és 389 között magva szakadt. Ezentul a kar szerepe egyetlen személynek jutott. A kardalosok (koreuták), az államtól kaptak fizetést és vizsgálat alapján alkalmazták őket, első sorban a benszülöttek javára. A győztes korégoszok külön emlékeket emeltek (l. Koregon emlékek). Az újkori dráma nem ismeri a kart, és ennek reflexiós szerepét egy személyre, rendesen a főcselekvő egyik barátjára ruházta át. Schiller és Platen megkisérlették az ókori karok fölelevenítését, de maradandó siker nélkül. Kar a templomépítészetben az énekesek számára készített hely. L. még Templom, Énekmű és Zenekar.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is