Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Karagyorgye... ----

Magyar Magyar Német Német
Karagyorgye... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Karagyorgye

Petrovics György (Fekete György, tkp. Crni Petrovics György), a szerb szabadságharc vezére, szül. 1766 dec. 21. a Kragujevac melletti Visevacban szegény szülőktől, megöletett Adsagnában Szendrő mellett 1817. Kora ifjuságában szegény sorsu szüleivel Topolába költözött a hegyek közé. A szerb népnek mindjárt első (1787) felkelésében a törökök ellen ő is részt vett, de menekülni kényszerült és atyját, aki őt követni vonakodott, agyonlőtte, nehogy a törökök hatalmába kerüljön. Laudon alatt egy szerb szabad csapatban 1788. a törökök ellen harcolt. A szisztovai béke után (1791) Magyarországra jött, hol egy szlavoniai kolostorban erdőőr lett. Később ismét visszatért Topolára és marhakereskedő lett. Miután azonban 1801. a janicsárok Belgrádban a szelid Hadsi Musztafa pasát meggyilkolták, a szerb népet elnyomták, raboltak és pusztítottak, K. 1804 febr. 12. Sibnicában a törökök elleni felkelés élére állt. 1804-ben Szendrőben egy 300 népképviselőből alakult gyülés őt választotta a szerbek vezérévé. Mint ilyen, a föld népét fegyverre szólítá és a törököket két év alatt (1804-1805) kiűzte az országból; még csak Belgrád maradt török kézen. Példátlan népszerüsége felkeltette a szerb előkelők haragját és féltékenységét és ezentul ezek folytonos fondorlatai képezték a fő akadályt K. tervei előtt. Látván ezen viszályokat, a törökök 1806. újra betörtek Szerbiába, de K. a Mizsarszko-Polye mellett kivívott győzelem és Belgrád meghódítása által újra hazája megmentője lett. Minthogy azonban az orosz kormány, melynek védnöksége alá helyezték az arisztokraták Szerbiát, a porta ellen erélyesen el nem járt, K. saját erejéből és felelősségére folytatta a háborut, de 1810. kénytelen volt az oroszokhoz segélyért folyamodni, kik őt «Szerbia főhadvezérének» elismerték és támogatták is, ugy hogy harmadízben is megtisztította az országot a töröktől. Ez érdemének elismeréseül egy 1811. tartott népgyülésen Szerbia egyedüli hadurának nevezteté ki magát, mig a szenátus a polgári ügyek vezetésével bizatott meg. Igy élt két éven át topolai parasztházában mint Szerbia elismert ura, mig maga a porta is elismerte a bukaresti békében Szerbia némi függetlenségét. Midőn később 1813. a Franciaország elleni harcba a cár Szerbiát átengedte a portának, K. kisérletei a háboru folytatására meghiusultak. E feletti elkeseredésében 1813 okt. átment Ausztriába és onnan Besszarábiába internáltatott. Csak 1817. tért vissza Szerbiába új felszabadítási tervekkel, de ellenfele és vetélytársa Milos herceg biztatására egy Szendrő mellett fekvő faluban megöletett. - Fia:

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is