Karakol

v. összevonva karaul, törökül őrséget, őrállomást jelent. Régebben ilyen K. a szultán szolgája volt, aki a nagyvezér mellé volt kirendelve, hogy szemmel tartsa. Karaul-nak nevezik még azokat a zsandárokat, akik az országútra, többnyire hegyszorosokhoz vannak kirendelve, hogy az országutakra és általában a személy- és vagyonbiztonságra ügyeljenek.

Forrás: Pallas Nagylexikon