Karamzin
Mihajlovics Miklós, orosz történetiró, szül. a szimbirszki
kormányzóságban 1766 dec. 1. (ó-naptár), megh. Carszkoje Szelóban 1826 jun.3.
Katonai pályára lépet, de azt mihamar ott hagyta s a tudományokra adta magát.
Irói működését a Djatszkoje Cstjenije (Gyermekolvasmány) c. folyóiratban kezdte
meg, aztán irt egy Hrizomander c. misztikus tartalmu munkát s lefordította
németből a Baguattata c. szanszkrit költeményt. Azután külföldi utazásokat tett
s 1791. tért vissza Moszkvába, hol a Moszkovszkij Zsurnal c. hirlapot, majd az
Aglaja c. folyóiratot alapította. Ebben az időben adta ki apróbb műveit Moji
bezdjeljki (Az én apróságaim) címmel (1794-98); ő indította meg az első orosz
almanachot is Aonidy (Aeonidás) címmel (1796-99), 1798. pedig a Panteon
inosztrannoj szlovesznosztji (A külföldi irodalom panteonja) c. gyüjteményt
adta ki. 1803. birodalmi hisztoriografussá nevezték ki s ettől kezdve leginkább
fő munkájának, az orosz birodalom történetének megirásával foglalkozott
(Isztoríja goszudarsztva Rosszíjszkavo, Szt. Pétervár 1816-29, 11 kötet),
melyet Bludov végzett be. E művét több idegen nyelvre is lefordították. Összes
művei 1862. jelentek meg Szt. Pétervárt. Szimbirszkben 1845. szobrot emeltek
emlékének.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|