Karancsvidéki nyelvjárás

a palóc nyelvjárások egyike, a Karancs hegye tövében, a Fülek, Losonc, Szécsény és Salgó-Tarján városoktól körülvett területen. Ezen vidék kiejtéséből legismerebb sajátság a terpedt e hang (hosszu e) kedvelése az é helyett: szen, esz, mesz, ret. Az a helyett tótos a hangot, viszont az á helyett a-t (hosszu a-t) ejtenek; az ó, ő helyett többnyire ao, eö diftongust. V. ö. Szabó István, Karancsvidéki palóc nyelv (Tudományos Gyüjtemény 1837); Balassa J., A magyar nyelvjárások (1891). L. Palóc nyelvjárások.

Forrás: Pallas Nagylexikon