Karap

1. Ferenc, főrendiházi tag, szül Hajdu-Böszörményben 1820. A jogot elvégezvén, birói pályára lépett. Előbb a vidéken, majd a fővárosban a kir. táblánál működött. A hetvenes évek óta a kereskedelmi és váltótanács elnöke volt. Az igazságügyminiszteri tárcát több ízben felajánlották neki, de nem fogadta el. 1886. nyugalomba vonult s ekkor a főrendiház tagjává nevezték ki.

2. K. Sándor, gazda, szül. H.-Böszörményben 1796 márc. 18., megh. Debrecenben 1862 okt. 9. A jogi pályára lépett és tanulmányait a debreceni ref. főiskolában végezte. A budai helytartótanácsnál fogalmazó-gyakornok, Hajdu-Böszörmény főjegyzője, a debreceni váltótörvényszék birája s utóbb annak elnöke lett. Neje Diószeghy Sámuelnek, a Magyar füvészkönyv szerzőjének leánya volt. K. sógoráva, Diószeghy Sámuel bécsi nagykereskedővel szövetkezve és annak tervét elfogadva, 1845. a Debrecen, Böszörmény és Balmaz-Újváros városok határai között fekvő zeleméri pusztán a hires Fellenberg-féle (l. o.) hofwyli nevelő-intézet mintájára gazdasági és árvaintézetet alapított, melynek rendeltetése volt árva gyermekek parasztgazdákká való nevelése. Az intézet igazgató-tanára Gönczy Pál (l. o.) volt. 1848. az orosz csapatok teljesen tönkretették az épületeket. A szabadságharc után bekövetkezett szomoru korszakban az intézet alapítói kénytelenek voltak lemondani róla, hogy újra létesítsék. K. hivatalos elfoglaltsága mellett továbbra is kedvvel foglalkozott a mezei gazdálkodással, a kertészet, gyümölcstermelés és szőllőszettel. Tartós emléket emelt magának Debrecenben, hol 1842. a Nagy-Péterfia-utcáról a Nagyerdőre vezető út mindkét oldalán azelőtt kopár homokbuckákat nagy részben összevásárolta s azokat részint maga alakította át kertekké, részint olyanoknak engedte át, kik ott kerteket létesítettek. V. ö. Galgóczy, Emlékkönyv.

Forrás: Pallas Nagylexikon