Karbolsav

benzolfenol, fenol (acidum carbolicum). A fenolok (l. o.) legegyszerübbje; képlete C₆H₅OH, tehát a fenilgyök és hidroxilgyök vegyülete. Runge fedezte fel 1834. a kőszénkátrányban, tiszta állapotban Laurent állította elő 1840. Gyárilag a 60-as évek óta készül. Képződési módjait l. a fenoloknál. Gyárilag a kőszénkátrányból készül és pedig annak 160 és 2000 között átdesztilláló részletéből. Előbb többszöri újból való frakcionált átpárlással K.-tartalmát növelik. Az igy előállított fekete, kátrányszerü folyadékot, amelyet a kereskedésben nyers K. néven árulnak, tömény nátronlúggal rázogatják, amidőn a fenol nátrumfenolát képződése folytán kioldódik. Az igy kapott oldatból, miután azt előbb vizzel felhigították, továbbá kevés mésztejjel elegyítve néhány napig a levegőn állani hagyták, hogy a gyántaszerü anyagok leváljanak: sósavval v. kénsavval a K.-at leválasztják. A leválott tisztátalan K.-at sósvizzel mossák, azután újból lepárolják. Hideg helyre állítva, kristályos K. válik ki, melyről a még folyós részeket eltávolítva, kipréselik, azután újból átdesztillálva még inkább megtisztítják. Az igy előállított készítmény az árubeli tiszta K. (acidum carbolicum purum). Még ennél is tisztább a petroleuméterből kristályosított K. (fenolum absolutum). Újabban különben mesterségesen előállított K. (acidum carbolicum syntheticum) is kereskedelmi cikk.

A tiszta K. szintelen v. alig sárgás, illetőleg vöröses szinü kristályos test; fs. 1,066. A teljesen vizmentes készítmény 42°-on olvad és 183°-on forr. Szaga sajátságos. A kristályos K. 100 sr.-hez 10 sr. vizet elegyítve, átlátszó, szintelen folyadékot kapunk, mely a lehütéskor kristályosan megmered. E készítmény a magyar gyógyszerkönyvben (acidum carbolicum liquidum) hivatalos. Ha folyós K.-hoz még vizet elegyítünk, az azzal nem elegyedik, ha azonban a K. 1. sr.-ére 16-20 sr. vizet veszünk, tiszta oldatot kapunk. A K. hígabb oldata (1-2%) karbolviz elnevezés alatt mint dezinficiáló szer használatos; a magyar gyógyszerkönyvben hivatalos aqua carbolata 1%-os. Ami a K. kémiai sajátságát illeti, különösen kiemelkedő, hogy e vegyület nem sav, vizes oldata semleges kémhatásu, ugyszintén nincs meg benne az organikus savakat jellemző COOH karboxilcsoport. Ez elnevezés azonban annyira átment a közhasználatba, hogy azt elfogadott nevének kell tekintenünk. A K. elnevezés onnan ered, hogy e vegyületben lúgok hatására a hidrogén helyettesítődik a fenolátok keletkeznek, mely vegyületek némely sajátságaikban a sókra emlékeztetnek. Ilyen fenolát volna az árubeli karbolmész, mely készítmény azonban rendesen nagyon silány gipsz, kréta, mész és kevés K. elegyítése útján készül; vörös szine nem lényeges: meg van festve. K.-tartalma alig 5%. A K. reakciói közül fölemlítjük, hogy igen híg oldatban is (1:1000) ferriklorid-oldattól kék ibolyaszint ölt. Még igen híg oldatában bromviztől fehér pelyhes csapadék keletkezik (tribromfenol, C₆H₂Br₃. OH). A Millon-féle kémlőszertől még a leghigabb oldatokban is a megmelegítéskor szép vörös szineződés következik be. A K. mennyiségi meghatározását illetőleg megjegyezzük, hogy a nyers K.-ban annak mennyisége közelítőleg ugy is megállapítható, ha azt lúggal rázogatjuk és a fel nem oldódott kátrány mennyiségét megállapítjuk. Pontosabban súly szerint tribromfenol alakjában v. térfogatos úton jodometriásan meghatározhatjuk. A fenol származékai közül a trinitrofenol vagy pikrinsav gyakorlati fontosságu. A K. erős méreg (szivméreg), külsőleg tömény állapotban a bőrt megmarja. Erős antiszeptikus és dezinficiáló hatásu, azért alkalmazása nagyon általános és kiterjedt.

Forrás: Pallas Nagylexikon