Karczag
Vilmos, iró, szül. Karcagon 1859 aug. 15. Debrecenben
végezte el a gimnáziumot. 1876. belépett az orsz. szini iskolába. A szinészeti
pályáról a katonáskodás szólította el. Közbe folyton irogatott, különösen
drámákat. Első darabját (Szent a béke, vígj. 1 felv.) 1877. adták elő
Debrecenben; azontul eymásután következtek; Gazd"uram felesége (népszinmű),
Éjjeli kaland (vigjáték), Szinműirók (3 felv. bohózat Szabolcsi Lajossal együtt),
Vadházasságok (népszinmű), A kárhozat útján (dráma), A kismama (vígjáték),
Hitves (dráma), Lemondás (dráma, szinrekerült német szinpadokon is), Az ideál
(vígjáték), Az utolsó felvonás (vígjáték), Szülei ház (vígjáték), A férj
(dráma), A galambdúc (vígjáték). Szinműveken kivül irt még sok novellát,
tárcát. Ezek közül önálló kötetben megjelentek: Lemondás (regény); Ma és
mindig, Macskák, Szerető szivek, Romok (novellák). Mint hirlapiró 1868-tól
fogva 14 évig segédszerkesztője volt a Debreceni Ellenőrnek, s midőn 1891.
Budapestre költözött, Hevesi Józseffel együtt megalapította a Magyar Géniusz c.
szépirodalmi képes hetilapot. 1890-ben nőül vette Kopácsy Juliska énekesnőt.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|