Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
kard brand
kard iron
kard saber
kard skewer
kard steel
kard sword
kard alakú gladiate
kardal chorus
kardalos choralist
kardalos chorus-sing...
kardalosnő chorus-girl...
kardalosnő chorus-sing...
kardánkeres... spider
kardcsapás beat
kardcsörgés... clash
kardcsörgés... clashing
kardcsörtet... sabre-rattl...
karddal csa... to hack at ...
karddal vag... to hack at ...
kardélre há... to put to t...

Magyar Magyar Német Német
kard Degen (r)
kard Flederwisch...
kard Säbel (r)
kard Schwert (s)...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kard

Vágó vagy döfő, vagy vágásra és döfésre egyaránt alkalmas szálfegyver. Főbb alkatrészei: a penge és a markolat. A penge lehet egyenes v. görbe; ez utóbbiak csakis vágásra alkalmasak, mig az egyenesek, a szerint, amint súlypontjuk vagy a markolat, vagy a penge hegyéhez közelebb esik: döfésre, vágásra, vagy döfésre és vágásra alkalmazhatók. Az európai hadseregeknél jelenleg leginkább oly pengéket használnak, melyeknek a markolthoz közel eső részük egyenes, azután a penge ívszerü s végök ismét egyenes, a penge hegye és alsó egyenes része pedig a markolat tengelyének meghosszabbításába esik; az ily kardok mind vágásra, mind döfésre alkalmasak, de csakis a harctéren, ahol csakis igen ritkán vívnak párbajt, amire e pengék kevésbbé alkalmasak, mert súlypontjuk elhelyezése miatt a döfés iránya bizonytalanná, a vágás pedig nem eléggé hatásossá válik. A markolat 10-20 cm. hosszu és a vívó kezének megvédésére védőkeresztrúddal és többnyire még ezenkivül markolatkosárral van ellátva. A kard pengéjének elrejtésére szolgáló hüvelyt fából készítik s vagy bőrrel, bársonnyal stb.-vel vonják be, vagy csakis a hüvely alsó - a penge hegyét magába foglaló - részére alkalmaznak fémborítékot, hogy a penge hegye a kard viselőjét meg ne sebesíthesse, vagy pedig az egész fahüvelyt fém- (közönségesen vas v. sárgaréz)-hüvelybe teszik.

A legrégibb, kőkorszakbeli kardok valószinüleg kiélesített vagy meghegyezett husángok voltak, aminőket a Csendes-oceán szigeteit lakó, a fémek használatát nem ismerő benszülöttek még e század elején is haszáltak. A Schliemann által Mikenén talált bronzkardok (l. még Bronzkorszak) 80 cm.-1 méter hosszuak és csakis döfésre alkalmasak; a régi jón görögök által használt kardok (xifosz) pengéi csak fél méter (két arasz) hosszuak, 3 ujjnyi szélesek, hegyesek és kétélüek voltak, ugy hogy azokkal nemcsak döfni, de vágni is leheett: a dórok kardja (machaira) is döfő-vágó volt, de pengéje csakis egyélü volt. A rómaiak a cannaei csata utáni évekig egyélü, csakis vágásra alkalmas karddal (ensis) harcoltak; azután azonban az ibérek által használt, döfésre és vágásra egyaránt használható gladius-szal fegyverezték fel katonáikat s a Kr. u. II. sz. közepétől kezdve több légiónál a germánok hosszu, kétélü, csakis vágásra alkalmas «spáthá»-t használtak. Az árjafajhoz tartozó népek általában mindig és mindenütt egyenes kardokat használtak s a döfésre fektették a fősúlyt, mig ellenben az uraltaji népek mindig a csakis vágásra alkalmas görbe kardokkal harcoltak. Európába a hunnok hoztak először görbe kardokat s a később Európába jövő avarok, bolgárok, kunok, törökök és tatárok is görbe kardokkal voltak felfegyverezve. Az árja népek közül csakis a valószinüleg már a középkorbn ural-altaji népekkel sokat érintkező lengyelek használtak görbe kardokat.

A legjobb kardot készítik összehegesztett vas- és acélrudakból. Két acélrúd közé tesznek egy vasrudat s a nyalábot a hegesztő melegig való izzítás után kikovácsolják; ezután középen eltörik, újra nyalábba rakják, megforrasztják s karddá kovácsolják ki. Eképen a kard közepére két és szélére egy-egy acélréteg kerül, ami az él jó kialakítására és a felszini keménységre okvetetlenül szükséges. Az acéllapok között levő kovácsvas-réteg a pengének szivósságot ad. A közönségesebb kardokat folyasztott acélból gyártják. A kihengerelt rúdból megfelelő darabot levágnak és egy meleggel a kardpenge eredeti alakjának 2/3 hosszuságára és szélességére és másfélszeres vasagságára nyujtják ki, ezután ráhegesztik a nyél kialakítására való 25 mm. széles és 7 mm. vastag lapos vasat, még pedig olyképen, hogy ezt alakra hajlítva, a penge szélét beledugják, ezután hegesztő melegig izzítják s végül kovácsolással egyesítik és a kivánt alakra idomítják. Sok helyen a penge-acélból nyujtják ki a nyelet. Ennek megtörténte után kovácsolják ki a pengét; rendesen három meleg elégséges a nyél és penge hegye közti rész és két meleg a 150-200 mm. hosszu, kétélü hegy kikovácsolására. A végső kovácsmunka a vércsatorna és az él kialakításából áll. Az elsőt gömbölyü alsó és felső bélyegítővel háromszori izzításra készítik el. Az előkovács az üllő nyilásába dugott alsó bélyegítőre ráteszi a pengét, a pengére pedig a felső bélyegítőt, melyre a ráverők kemény ütéseket mérnek; minden ütés után az előkovács a pengét hosszanti irányában kissé előre tolja. Midőn a vércsatorna kész, az előkovács az él alakításához fog, ezután pedig a nyél végleges alakját adja meg. A kikovácsolt pengét reszelővel vagy surló korongokkal letisztogatják, ezután megedzik és az edzett pengét széntűz felett megeresztik egészen a sárga szinnek megfelelő keménységre.

A megeresztett pengéket a köszörülő műhelybe viszik és itt 6-7 m. kerületi sebességgel forgatott homokköveken megköszörülik, ezután pedig csiszolják és fényezik. a kard csiszolásához 25-900 mm. átmérőjü fakorongokat használnak, melyeknek felszinét faggyuval összekvert csiszoló-porral (smirglipor) kenik be. Csiszolás után a pengét hamuval vagy mésszel megtisztogatják és faszénnel bekent fakorongokkal kifényezik. Jó a penge, ha hegyét deszkához támasztva, 250 mm. ív magasságig való hajlítás után erdeti alakját újból viszakapja és falapra vagy 400 mm. átmérőjü fatuskóhoz ütve, nem törik el vagy görbül meg. A jó penge élének nem szabad kicsorbulnia, ha vele élére állított 6-8 mm. vastag lapos vasat megvágunk. Nagyjában igy gyártják a szuronyokat és lándsákat is. Újabban a pengéket durván kihengerlik s végleges alakjukat kézzel adják meg. A legkiválóbb kardművesek Solingenben és Steyrben vannak. E két helyen már a XII. ssz.-ban virágzó műhelyek voltak.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is