Karika

János, ref. hittanár, szül. Gyermelyen (Esztergom) 1808 okt. 10., megh. Kecskeméten 1855 aug. 12. Az alsóbb osztályokat Komáromban, a felsőbbeket Debrecenben végezte, hol szenior is volt. 1835. külföldre ment, Párisban is hosszabb ideig tartózkodott, 1837. a kecskeméti főiskolához hivták meg a hittudományok s a világtörténelem tanárául; 1848. Kecskemét város egyik kerülete országgyülési képviselővé választotta meg, részt vett a debreceni üléseken is; a szabadságharc után egy ideig a hazában bujdosott, majd Kecskemétre internálva, hivatalviseléstől eltiltva élt, mignem 1851 őszén ismét elfoglalta tanári székét. Tanítványai számára irt világ- s egyháztörténelmet, Magyarország polgári és a magyar protestáns egyház történelmét, hit-, egyházi szónoklattant, melyek mindegyike példányképül szolgálható tiszta magyarsággal, rövid, szabatos s ritka világos nyelven volt kidolgozva, nyomda alá adatásukat azonban ugy az 1848 előtti, mint az 1849 utáni sajtóviszonyok lehetetlenné tették. A negyvenes évek elején Pesten felállíttatni célzott protestáns főiskola szervezete, tanrendszere kidolgozására pályadíj tűzetett ki, melyet K.-nak Tatai Andrással (l. o.) együtt készített pályaműve nyert el, mely mű nyomtatásban is megjelent.

Forrás: Pallas Nagylexikon