Karintia

hercegség (l. a mellékelt térképet), a bécsi birodalmi tanácsban képviselt országok egyike.

[ÁBRA] KARINTHIA, KRAJNA, TENGERPART.

Földrajz

É-on Salzburggal és Stiriával, K-en Stiriával, D-en Krajnával, Gönz-Gradiskával és Olaszországgal, Ny-on Tirollal határos. Területe 10,327 km². Felülete. K.-t, teljes mértékben alpi tartományt, a Dráva 2 egyenlőtlen, egy nagyobb É-i és egy kisebb D-i részre osztja. Amannak hegyei őskőzetekből, emezéi mészkőből állanak; amannak É-i határán húzódik végig a glecser takarta Hohe Tauern hegység, amelyben van a Gross-Glockner-csoport a kétágu ugyanily nevü hegycsúccsal (3797 m), a Hochnarr-csoport (3259 m.), az Ankogel-csoport (3253 m.) és a Hochalmspitz (3258 m.). A Gross-Glocknerből DK-felé kiágazó hegygerinc, amely a Petzeckben (3277 m.) éri el a legnagyobb magasságát, Tirol felé szolgál határul. K-re ettől, a Dráva balpartján a Möllig van a Kreuzeck-csoport (2610 m.). Az Ankogelből a Möll és Lieser között egy hegygerinc vonul a Millstädti-tóig, amelyben a Reisseck és Hühnersberg a legmagasabb csúcsok. A Malta-völgytől K-re a glecser takarta Hafnerspitzével (3093 m.) kezdődnek a Karintiai-Stájer-Alpok, amelyek az É-i határon Salzburg és Stiria felé húzódnak és egészen a Dráva balpartjáig nyulnak; ebben a legnagyobb csúcsok a Faschaunernock (2785 m.), a Königstuhl (2489 m.), az Eisenhut és Kalteben. A Görtschitz és Lavant közt emelkednek a Pressni-Alpok (1871 m.), amelyektől D-re van a Nagy Saualpe (2073 m.) és a Lavant völgyéből K-re a Koralpe (2136 m.). A Drávától D-re fekvő mészkőhegyek a Karni-, Velencei-Alpokhoz, a Karavankákhoz és a Steini-Alpokhoz tartoznak. A Karni-Alpok É-i ága, a Gailvölgyi-Alpok Tirolból jönnek K.-ba, a Dráva és Gail között Villachig nyulnak és a Reisskofelban 82364 m.) meg a Dobraczban (2154 m.) érik el a legnagyobb magasságukat. A Pontebai- és Predil-hágó közt a Velencei-Alpok nyulnak be a tartományba, a Wischbergben (2663 m.) és a Luschariban (1721 m.) kulminálván. A Karavánkák a Gailitz-pataktól a Miessling torkolatáig nyulnak; ezekben a Mittagskogel, Stou (2233 m.) a legmagasabb csúcsok. Egy a Karavánkákkal egyközü láncban van az ércben gazdag Obir (2134 m) és a meredek Petschenkogel. A Grintouz (2529 m.) a Steini-Alpok legnagyobb hegye. A Tauern-hágók a Heiligenbluti, a Hochthor, a Malnitzi-Tauern és a Katschber-hágó, amely a Lieser völgyéből a Muráéba visz. Ny-on az Isel-hágó választja el a Petzeck-csoportot a Kreuzeck-csoporttól. D-en a jártabb utak a Ponteba-, Predil-, Wurzeni- és Loibl-hágón visznek át. Legszebb glecsee a Pasterze. A völgyek kevés helyen szélesednek ki kis lapályokká; ilyenek a Lurnfeld a Dráva völgyében, a középső Lavant-völgy, a Krapffeld a Gurk mentén és a Saalfeld a Glan-völgyben. K. vizei a Tagliamentóba torkolló Fellán kivül a Duna vidékéhez tartoznak. A Ny-K-i irányban az egész tartományon átfolyó Dráva balról itt veszi fel a Mollt, Liesert, a Gurkot a Metnitz, Görtschitz, Glan mellékvizeival és a Lavantot; jobbról a Weissenbachot és Gailt. A tavai közt a Millstädti, Ossiachi és Wörthi a legnagyobbak; kis hegyi tavain kivül említésre méltók még a Weissensee és a kerek Faaki-tó. Az ásványvizforrások közül az említésre méltók a Karlsbad, a Karlnock lejtőjén, a St. Leonhardbad a stiriai határon és ennek közelében a Preblaui. Az éghajlat általában egészséges, de az egyes helyek magasságához mérten különböző; Klagenfurtban az évi középhőmérséklet 7,5°, Sachsenburgban 7,1°, ellenben Heiligenblutban csak 5,35°. Az évi esőmennyiség Klagenfurtban 988, Pontafelben már 1870 és Raiblban 2183, ellenben Heiligenblutban 636 mm. A zivatarok DK-en gyérek, ellenben Ny-felé sűrübbek. Klagenfurtban átlag 25,5, ellenben az Obiron csak 5,9 esik egy évre. A szelek közül a DNy-i a leggyakoribb.

Mezőgazdászat és bányászat.

K. mint hegyes tartomány, a földmívelésre kevésbbé alkalmas; a mezőgazdasági termékek a szükséglet fedezésére nem elégségesek; legtermékenyebb a Lavant völgye, a Krapffeld, a klagenfurti lapály és a Jaun-völgy nagyobb része; e helyeken rozson és zabon kivül búzát és kukoricát is termelnek. Az összes területnek 91,36%-a produktiv; az egész területből esik szántóföldekre 13,71, rétekre 10,18, kertekre 0,39, legelőkre 5,18, havasi legelőkre 17,05 és erdőkre 44,24%. 10 évi (1881-1890) átlag termés volt évenként búzából 248,558, rozsból 601,626, árpából 206,951, zabból 720,124, kukoricából 216,941, hüvelyeskből 54,224 és burgonyából 975,791 hl., végül szénából 268,588 t. Az állattenyésztés a nagy kiterjedésü legelők miatt jelentékeny; legjobb lovakat a Gail völgyében tenyésztenek. Az állatállomány (1890) 28,704 ló, 247,557 szarvasmarha, 132,709 juh, 28,429 kecske, 138,480 sertés és 54,275 méhkas; a selyemhernyó-tenyésztést szintén űzik. A vadászat főképen szárnyasokra, nyulakra és őzekre történik. A folyók és tavak halakban gazdagok. Az igen jelentékeny bányászat vas-, ólom-, cinkérceket és szenet szolgáltat; legkiválóbb az ólombányászat; vasat szolgáltat a hüttenbergi érchegy és a Wolfsberg, ólmot Bleiberg, Raibl, Schwarzenbach, cinket és galmájt Bleiberg, barnaszenet Liescha, a Lavant-völgy és Keutschach. 1891. bányásztak 68,054 t. barnaszenet, 98,712 t. vasércet, 8216 t. ólomércet, 12,225 t. cinkércet.l A Möll, Dráva és Lavant völgyében egykor virágzó nemesércbányászat jelenleg megszünt.

Lakosság, ipar és kereskedelem.

A lakosság szaporodása nagyon lassu. 1880. volt 348,730, 1890. pedig 361,008 (1 km²-re 35); 10 év alatt tehát a szaporodás 3,5% volt. Az összes lakosságból (1890) 176,473 férfi és 184,535 nő; nemzetiségre néze 71,54% német és 28,39% szloven; vallásra nézve 94,74% katolikus és 5,16% ágostai hitvallásu. 1891. 1987 házasságot kötöttek, 11,477 volt a születések és 8898 a halálozások száma. A legfontosabb iparág a fémipar, amely újabban nagy lendületet vett. A vasipar (hengerművek, kohók, sarló-, drót-, gépgyárak) jelentékenyebb helyei Prävali, Frantschach, St. Gertraud bei Wolfsberg, Klagenfurt és Buchscheiden. Az ólom földolgozásával főképen Klagenfurtban és Wolfsbergen foglalkoznak. Említésre méltó még a posztókészítés Viktringben, a kémiai-, bőr- és söripar. 1891. produkáltak 23,573 t. Bessemer-acélt, 300,000 frt értékü drótot, 1.041,000 frt értékben sineket, 689,000 db. sarlót és kaszát, fegyvereket (189,400 frt ért.), ólomárukat (346,000 frt), gépeket (451,000 frt), ólomfehért és egyéb festéket (702,500 frt), sört (77 sörfőzőben 152,818 hl.); volt azonkivül 4 gőzfürész és 914 fürészmalom vizi erőre, végül 1440 nagyobbára kis szeszégető. A forgalom közvetítésére szolgálnak a jó utak (1891. 1598 km), 416,8 km. hosszu vasúti vonalak, a folyók és a Lend-csatorna Klagenfurtnál.

Alkotmány, közigazgatás.

A tartományi gyülés 37 tagból áll; ezek: a gurki püspök, a nagybirtokosoknak 10, a városoknak és iparhelyeknek 9, a kereskedelmi és iparkamaráknak 3, a falusi községeknek 14 képviselője. A bécsi birodalmi gyülésbe 9 tagot küld. A tartományi bizottság 4 tagból áll. A legfőbb közigazgatási hatóság a tartományi kormány Klagenfurtban, élén a tartományi elnökkel; ennek vannak alárendelve az iskolatanács, a tartományi főváros tanácsa és a 7. kerületi kapitányság. A kerületi kapitányságok: Hermagor, 2 járással (Hermagor és Kötschach); Klagenfurt (Ferlach, Feldkirchen és Klagenfurt j.); Spittal (Gmünd, Greifenburg, Millstadt, Obervellach, Spittal és Winklern j.); St. Veit (Althofen, Eberstein, Friesach, Gurk, St. Veit j.); Villach (Arnoldstein, Paternion, Rosegg, Tarvis, Villach j.); Völkermarkt (Bleiburg, Eberndorf, Kappel, Völkermarkt j.); Wolfsberg (St. Leonhard, St. Paul, Wolfsberg j.). Biróságok: a klagenfurti törvényszék, egy fővárosi és 28 egyéb járásbiróság; másodfolyamodásu törvényszék a grazi Oberlandesgericht. A legfőbb pénzügyi hatóság a klagenfurti pénzügyigazgatóság. A posta- és táviróügy a grazi postaigazgatóságnak van alárendelve. Klagenfurtban van még egy bányakapitányság és egy kereskedelmi és iparkamara. Az iskolaügyet a tartományi kormánynak alárendelt iskolatanács vezeti. Az iskolák száma: állami gimnázium van 2, bencés algimnázium 1, állami reáliskola 1, tanítóképző 1, teologiai tanintézet 1, kereskedelmi iskola 1, ipariskola 10, erdész- és gazdasági iskola 3, bányász-, állatorvosi és bábaiskola 1-1, végre népiskola 365.

Története.

K.-t épp ugy mint a Karni-Alpokat, valószinüleg az ókorban Krajnában és Friaulban lakott kelta nép, a karnok (Carni) után nevezték el, amelynek neve a zeg-zugos sziklacsúcsoktól (kelta nyelven carn v. corn; lat. cornu) eredt. K. egészen Augustus koráig a kelta tauriszkoktól lakott Noricumhoz és ennek meghódítása után (Kr. e. 16.) a római birodalomhoz tartozott. K. fővárosából, Virunumból még találhatni nyomokat Mária-Sall mellett, a vám-mezőn, ahol a későbbi középkorban az alattvalók hódoltak a tartomány fejedelmeinek. A VI. sz. második felében az akkor Karantaniának nevezett K.-ban, valamint a vele szomszédos területeken szlovének v. vendek telepedtek le, akik eleintén az avarok uralma alatt állottak, de később - ugy látszik - a Samótól 623 után Csehországban alapított szláv birodalomhoz tartoztak. Hogy az avarok újabb támadásai ellen megvédhesse magát, Boruth herceg a VIII. sz. közepe előtt Tasziló bajor hercegtől kért segítséget, de ezért aztán függő viszonyba jutott ehhez. Tasziló bukása után (788) Nagy Károly az országot a frank birodalomhoz csatolta. A 843. verduni szerződésben Bajorországgal együtt K. is Német Lajosra és ennek halála után fiára, Karlmannra jutott. Ez természetes fiát, aki később német király lett, tette meg K. hercegévé. A X. sz. elején K. a bajor herceg uralma alá került, 976. pedig II. Ottó császár Isztriával és Veronával megnagyobbítva, a Póig és a Mincióig kiterjesztve, I. Henriknek, Arnulf bajor herceg unokaöccsének ajándékozta. Ennek 989. történt halála után K. különböző házakból való hercegekre szállt, akik közül azonban egynek sem sikerült azt hosszabb ideig birtokában tarani, mignem 1077. IV. Henrik K.-t Veronával együtt Liutold von Eppersteinnak adta hűbérbe. Midőn Liutold testvérével, Henrikkel 1122. ez az ág is kihalt, K. Verona nélkül Henrikra, Lavant grófjára szállt és az ő Engelbert testvérének utódai egészen 1269-ig, családjuk kihaltáig uralkodtak rajta. E család utolsó hercege, III. Ulrik (megh. 1269.) K.-t unokabátyjának, II. Ottokár cseh királynak hagyományozta. Midőn ezt 1276. Habsburgi Rudolf legyőzte, K. a hozzávaló Krajna résszel mint hűbérbirtok a német birodalomra szállott vissza; 1286. aztán Meinhard tiroli gróf kapta hűbérbe. Midőn a tiroli grófok 1335. kihaltak, az utolsó gróf leánya, Maultasch Margit, Tirolt kapta; K.-t ellenben Bajor Lajos Ausztria és Steiermark habsburgházi hercegeinek adta. Azóta K. Ausztriáé. Alsó- és Felső-K.-ra oszlott, amelyek közül az utóbbi 1769. Franciaország illir tartományaihoz került, 1813. azonban ismét elfoglalták és 1816. mint klagenfurti és villachi kerületet az illir királyság laibachi kormányzóságához csatolták. 1849 óta K. külön koronatartomány.

Forrás: Pallas Nagylexikon