Karlóca

(Karlovic, Karlovci dolnji v. sriemski), 1. K., önálló város Szerém vármegyében a Duna jobbpartján s a Fruskagora aljában, kies s termékeny vidéken. K., bár kis város, egyike Horvát-Szlavonország legnevezetesebb városainak. A gör. kel. szerb érsek és patriárka (metropolita), a szentszék, s a K.-i egyháztartomány székhelye; itt van a nagy szerb nemzeti alap igazgatósága is. Van itt járásbiróság, közjegyzőség, görög keleti papnevelő intézet, szerb főgimnázium, takarékpénztár, vasúti- és gőzhajóállomás, posta- és táviróhivatal s postatakarékpénztár. Lakóiank száma (1891) 5490, ezek között 190 magyar, 550 német, 4651 horv.-szerb; hitfelekezet szerint 2452 róm. kat. s 2950 gör. kel.; a lakosság kereskedéssel, halászattal, földmíveléssel s állattenyésztéssel, leginkább pedig bortermesztéssel foglalkozik; a város környékén igen jeles vörös bor terem, még hiresebb az ürmös. A házak száma 945; legnevezetesebb épületek a székesegyház s az érseki palota; a város határa 4839 ha. K. helyén a rómaiak alatt Aciminium állott. Régi vára, melynek romjai a várostól D-re láthatók, a XV. sz.-ból való, amely időben Maróthi Morovics László macsói bán tulajdona volt. 1699 jan. 26. itt köttetett meg a Magyarországra nézve káros béke II. Musztafa, I. Lipót, Velence, Lengyelország közt; a békekötés helyén most Havas Mária kápolnája áll. 1848 máj. 13. a lázongó szerbek Rajacsics érsek elnöklete alatt gyülést tartván, a királyi biztos kiáltványait elégették, Rajacsicsot patriárkává, Suplikácz István ezredest pedig vajdává választván, május 15. a szerb nemzeti gyülés a szerb nemzetet függetlennek, a Szerémséget pedig és a bánság nagy részét «szerb vajdaság»-nak nyilvánította; jun. 12. Hrabovszky altábornagy az itt összesereglett szerb fölkelőket megtámadta és a várost lövette; 1865. sikertelen kongresszust tartottak itt a szerb és oláh felekezetüek egyházi érdekeinek kiegyenlítése tárgyában.

2. Új-K. (Karlovci novi), politikai község Szerém vmegye ó-pazovai j.-ban, (1891) 2998 horvát-szerb lakossal.

Forrás: Pallas Nagylexikon