Karlstadt

1. János (Draconites, Drach vagy Trach), német luth. teologus, szül. Karlstadtban 1494., megh. Vittenbergában 1566 ápr. 18. Luther hive lévén, 1521. hivatalát letéve, Erfurtba ment. 1534. marburgi pap és tanár lett, 1547. Lübeckbe, 1551. pedig papnak és teologiai tanárnak Rostockba ment. Midőn 1557. szuperintendenssé lett s e miatt nemcsak a papság fellázadt, hanem 1560. egy fejedelmi bizottság hivatala letételére kényszerítette őt, Vittenbergába ment. Főmunkája: Gottes Verheissungen in Christo (Lübeck 1549-50, 2 köt.); bibiliai poliglottjának csak egy része jelent meg nyomtatásban.

2. K. (Carolostadius, valódi nevén: Bodenstein) András, német reformátor, született Karlstadtban (Frankoniában) 1483 előtt, megh. Baselben 1541 karácsonyán. Bölcsészeti s hittudományi alapműveltségét olasz egyetemeken nyerte. 1508-ban Vittenbergában a gyakorlati lelkészi pályára lépett; 1517. Lutherhez csatlakozott s az 1519-iki lipcsei szóvitán több napon át védelmezte Eckkel szemben az Ágoston-féle tantételeket. Luthernek Wartburgban tartózkodása alatt részben ő volt a reformátori párt vezére és 1521. karácsonykor az urvacsorát német beszéd kiséretében két szin alatt szolgáltatta ki. Majd a Vittenbergába menekült zwickaui rajongókhoz csatlakozott; ezekkel együtt a régi isteni tisztelet felforgatására, az oltárok és képek összetördelésére lelkesítette a népet, ami Luthert wartburgi fogságának elhagyására késztette. Visszatérvén Luther, a zwickaui rajongókat a szász választó-fejedelemségből kiűzette, K.-tal pedig megfogadtatta, hogy többé kezdeményezőleg nem avatkozik a reformáció munkájába; de K. már 1523. Orlamündben ismét a képek tördelésére izgatta a népet, egyszersmind egyházi beszédeiben szenvedélyesen kikelt Luther úrvacsorai tana ellen. Midőn ezek következtében Bölcs Frigyes a szász fejedelemségből kitiltotta K.-ot, ez nyilt ellenségeként lépett fel Luthernek és alkalmat szolgáltatott az első úrvacsorai vitára. Később a pórlázadásban való részvétellel vádoltatván és üldözőbe vétetvén, Luthernél keresett segítséget s ennek közbenjárására megvonhatta magát Kembergben, hol földmíveléssel és kereskedéssel kereste kenyerét; de 1528. ismét romboló irányban kezdvén működni, Svájcba kellett menekülnie, hol előbb Altstättenben volt lelkész, majd Zürichben diakonus, 1534 után Baselben lelkész és teologiai tanár.

Forrás: Pallas Nagylexikon