Karmaták

a siiták iszmailita felekezetéből (l. Fátimidák) elágazot csoport, igy nevezve egy Karmat melléknéven ismeretes mezopotámiai földmívesről, ki Abdalláh b. Meimún javára (l. u. o.) az iszmailiták ügye érdekében Mezopotámiában és Persiában működött. Már 891. tömegesen lépnek fel, 903. már Arábiába is előnyomulnak és Ománig terjesztik hódításukat. Fejedelmük székvárosa Lahsza volt. A szokásos mohammedán vallásgyakorlattal szemben önálló állást foglaltak, a ritus nagy részét eltörölték és a parancsolatokat allegorikus értelemben magyarázták. A Mekkába zarándoklók karavánjait megtámadták és kifosztották; 930. vezérük Abú Táhir Mekkába nyomult és a feket követ (l. Hadsar) magával vitte Lagszába, ahol e szent tárgy 951-ig maradt. 969-től kezdve hiveik és segítőik száma csökkenőben van, területüket azóta lassan-lassan elvesztik, mig 1037. teljesen elbuknak. Történetüket legjobban De Goej irta meg a Mémoires d"histoire et de géographie orientales 1. kötetében (2. kiadás Lejda 1886).

Forrás: Pallas Nagylexikon