Károli

1. Gáspár, ref. esperes, az első teljes magyar biblia fordítója, szül. Nagy-Károlyban 1529 körül, megh. Göncön 1591 végén. Iskoláit itthon elvégezvén, külföldre rándult s német és hevét egyetemeket kereset föl, melyek közül a vittenbergaira 1556. iratkozott be. 1562. már hazájában volt és Szatmár várában időzött. 1563. gönci plébános s itt csakhamar esperes lett. E minőségében kifejtett munkásságának legnagyobb része az unitarizmus elleni küzdelemre esik. Sok gondot okozott neki különösen Egri Lukács, kinek meggyőzése végett több zsinatot kellett tartani Felsőmagyarországon. Ennek elhallgattatása után még részt vett az erdélyi unitáriusok ellen Nagyváradon tartott hitvitán is. A lutheri iránnyal szemben a viszonyok nem engedték oly eréllyel küzdeni, miként kálvini nézeteinél fogva maga óhajtotta volna. 1586. kezdett hozzá halhatatlanná tevő nagy munkájához, a bibliának a maga egészében való lefordításához. Valószinüleg több társa is volt e munkához s ennek köszönhető, hogy az 1590. három nagy kötetben meg is jelent. A Vizsolyban nyomott 2-r. kötetnek összesen mintegy 1200 levélre terjednek. Ezt a bibliát használja azóta folyton a magyar prot. egyház, a számtalan újabbnál-újabb kiadásokban időnként némi változtatásokat téve rajta, de még mindig kegyelettel ragaszkodva annak megszokott, habár elavult stilusához. Megjelenése háromszázados évfordulóját lelkesen ünnepelte meg 1890. a magyar prot. egyház, mely történelme e nagy alakjának emlékét ez alkalommal több irodalmi kiadvánnyal, Göncön szép szoborral, s a Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak a népies vallásos irodalom előmozdítását célzó Károli-alappal örökíté meg. Még a következő művet irta: Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjöknek okairól (Debrecen 1563).

2. K. János (Karl), természettudós, született Cservenkán (Bács-Bodrog) 1842 jun. 13-án, meghalt Budapesten 1882 január 25-én. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban végezte, azután Bécsbe ment, hol természetrajzi tanárai oly érdeket keltettek benne az ichtiologia iránt, hogy kizárólag evvel kezdett foglalkozni. 1871. a magyar nemzeti muzeum természetrajzi osztályának segédőrévé hivták meg; egyúttal az egyetemen az ichtiologia és herpetologia magántanára lett. Művei: Több szakértekezés a Természetrajzi Füzetekben (Magyarországi hüllők, magyarországi halak, magyarországi kigyók, a Duna óriás halai); Kalauz a magy. nemzeti muzeum természetrajzi osztályához (Pest 1879); Jelentés az 1871-iki kirándulás alkalmával Triest és Fiume környékén tett állattani gyüjtésemről (u. o. 1875); Magyar földrajz és természetrajz (a természetrajzi rész, mig a földajzit Scholz dolgozta ki, 3 köt., u. o. 1880-81).

3. K. Péter, ref. püspök, szül. Nagy-Károlyban 1543., megh. Nagyváradon 1576 ápr. 10. Tanulmányait itthon elvégezve, külföldre ment, hol 1564. a vittenbergai egyetemre iratkozott be. Hazatérte után tanári állást nyert Kolozsvárt, hol 1564. a vittenbergai egyetemre iratkozott be. Hazatérte után tanári állást nyert Kolozsvárt, hol nemsokára nagy harcot folytatott az unitarizmus elveit mind nyiltabban hirdető Dávid Ferenc ellen, mit végre is megunván, nyugalmasabb helyre, Váradra vonult, hol már 1568 elején mint iskolaigazgató működött. Részt vett a gyulafehérvári második s a nagyváradi hitvitában. Ez utóbbinak évében, de azt megelőzőleg János Zsigmond fejedelmi adománnyal tüntette ki. Az 1572-ik év végén elhunyt Melius helyére a tiszántuli egyházkerület püspökévé választotta. Buzgó munkásságot fejtett ki irodalmi téren is. Művei: Elementa grammatices graecae (Kolozsvár 1567. Öt kiadása ismeretes, az utolsó 1647-ből való); Az egész világon való keresztyéneknek vallások az egy igaz Isten felől, ki Atya, Fiu és Szentlélek (Czeglédi Györggyel együtt, Debrecen 1569); Bonus pastor seu pastoris optimus vivendi agendique modus (1570); Az egy igaz istenről (prédikációk, Debrecen 1570); Perspicua explicatio orthodoxae fidei (Vittenberga 1571); A halálról, feltámadásról és az örök életről (Debrecen 1575); Az apostoli credonak magyarázatja (u. o. 1584., II. kiad. u. o. 1600).

Forrás: Pallas Nagylexikon