Karoling építészet

a Nagy Károlytól, a VIII. sz.-tól kezdve a X. sz. végéig a frank birodalom germán országaiban divó korai román építési mód. A K.-re általában jellemző: hogy a nehéz félkörü ívet szereti alkalmazni; oszlopait fölül vékokonyabbakra veszi, de entazis nélkül; oszlopfői a longobard formákra emlékeztetnek, majd kocka-, trapez-alakot vesznek föl; szivesen díszít mozaikkal, v. ennek hiányában különböző szinü téglával, utóbb falfestészettel; ornamentális díszítményeibe szeret fantasztikus állatokat beleszőni stb., szóval a latin és germán elemek nincsenek még benne egybeolvadva, de már asszimilálódnak és kedvező talajt szolgáltatnak a román stilus kifejlődéséhez.

Forrás: Pallas Nagylexikon