(franc. Carlovingiens v. Carolingiens), frank uralkodó
család, mely kezdetben a régi frank birodalomban az udvarnagyi (major domus)
méltóságot viselte, 751. Kis Pippinnel a frank trónra emelkedett és Jámbor
Lajos fiaival. Nagy Károly unokáival három ágra oszlott: az olasz-lotaiai ágra,
mely már 875. kihalt, a németre, mely 911. és a franciára, mely 987., illetőleg
994. halt ki. E hires család hazája Austrasia volt s ősatyja gyanánt Arnulf
metzi püspököt emlegetik (l. o.), kinek fia, Ansegisil, az austrasiai major
domusnak, Landeni Pippinnek leányát vette nőül s e házasságból született
Heristali Pippin, ki anyai nagybátyjának, Grimoaldnak, megöletése után
austrasiai major domus lett s 687., a Tetri mellett vívott diadalmas ütközet
után, az egész frank birodalom udvarnagyi méltóságát elnyerte. Halála után
méltóságát nem kiskoru unokája Theudoald, hanem törvénytelen fia, Martell Károly
örökölte, ki után fiai Karlmann és Kis Pippin következtek. Karlmann 747.
kolostorba vonult vissza, mire a hatalom egyedül Kis Pippinre szállott, ki 751.
az utolsó Meroving-királyt (III. Childerichet) kolostorba csukatta s a frank
koronát a maga fejére tétette. Fia Nagy Károly (768-814) bátyjának Karlmannak
771. bekövetkezett halála után az egész frank birodalom királya lett s 800. a
nyugat-római császárság koronáját is elnyerte. Fiai közül Károly és Pippin
korán elhaltak s a koronát a harmadik fiu, Jámbor Lajos (814-840) örökölte, ki
817. először osztotta föl fiai között a birodalmat. A legidősebb, Lothár,
Olaszországot és a császári koronát kapta, Pippin Aquitaniát, Lajos pedig
Bajorországot. Midőn azonban Jámbor Lajos második házasságából született fia Kopasz
Károly javára a felosztást meg akarta változtatni, viszály tört ki az atya és a
fiuk között, mely csak Jámbor Lajos halála után, a verduni szerződéssel ért
véget (843 aug. 10.). I. Lothár kapta a császári koronát, Olaszországot és egy
keskeny területet a Földközi-tengertől az Északi-tengerig, a Rhône, Saône és
Rajna folyók mellett; Német Lajos a Rajnától keletre eső részt a speyeri,
wormsi és mainzi kerületekkel nyerte el, mig Kopasz Károly a Lothár birtokától
nyugatra fekvő vidékeket kapta.
Ezen felosztás alapján alakult idővel három birodalom:
Olaszország, Németország és Franciaország. I. Lothár fiai 855. ismét
osztozkodtak: II. Lajos kapta Olaszországot és a császári koronát, II. Lothár a
Maas folyó vidékét, mint lotaiai királyságot, Károly pedig a Rhôe mellékét,
mint provencei királyságot. Utóbbi 863. gyermek nélkül halt el, amidőn azután
birtokát testvérei megosztották; de midőn 869. II. Lothár is örökösök nélkül
halt el, Kopasz Károly és Német Lajos foglalták el birtokait. II. Lajossal, ki
szintén utódok nélkül halt el, a Lothár ága 875. kihalt. Német Lajosnak három
fia volt: az idősebb, Karlmann Bajorországot és 877. (Kopasz Károly halála
után) Olaszországot kapta, de 880. törvényes utódok nélkül halt el; a második,
Lajos a frank grófságot, Türingiát és Szászországot örökölte, s 882. magtalanul
szállt sírba; a harmadik, Kövér Károly először a Svábföldet és Elzászt kapta,
később (877.) Olaszországot, a császári koronát és Németország többi részeit,
végre 884. Franciaországot és ilyformán Nagy Károlynak összes országait
egyesítette hatalmában. 887. azonban alattvalói letették s ekkor Németországot
bátyjának, Karlmannak törvénytelen fiával, a boldogtalan Gyermek Lajos-sal 911.
a Karolingok német ága kihalt. A francia ágról l. Franciaország (történelme
VII. köt. 525-536. old.)
Forrás: Pallas Nagylexikon