Karolingok

(franc. Carlovingiens v. Carolingiens), frank uralkodó család, mely kezdetben a régi frank birodalomban az udvarnagyi (major domus) méltóságot viselte, 751. Kis Pippinnel a frank trónra emelkedett és Jámbor Lajos fiaival. Nagy Károly unokáival három ágra oszlott: az olasz-lotaiai ágra, mely már 875. kihalt, a németre, mely 911. és a franciára, mely 987., illetőleg 994. halt ki. E hires család hazája Austrasia volt s ősatyja gyanánt Arnulf metzi püspököt emlegetik (l. o.), kinek fia, Ansegisil, az austrasiai major domusnak, Landeni Pippinnek leányát vette nőül s e házasságból született Heristali Pippin, ki anyai nagybátyjának, Grimoaldnak, megöletése után austrasiai major domus lett s 687., a Tetri mellett vívott diadalmas ütközet után, az egész frank birodalom udvarnagyi méltóságát elnyerte. Halála után méltóságát nem kiskoru unokája Theudoald, hanem törvénytelen fia, Martell Károly örökölte, ki után fiai Karlmann és Kis Pippin következtek. Karlmann 747. kolostorba vonult vissza, mire a hatalom egyedül Kis Pippinre szállott, ki 751. az utolsó Meroving-királyt (III. Childerichet) kolostorba csukatta s a frank koronát a maga fejére tétette. Fia Nagy Károly (768-814) bátyjának Karlmannak 771. bekövetkezett halála után az egész frank birodalom királya lett s 800. a nyugat-római császárság koronáját is elnyerte. Fiai közül Károly és Pippin korán elhaltak s a koronát a harmadik fiu, Jámbor Lajos (814-840) örökölte, ki 817. először osztotta föl fiai között a birodalmat. A legidősebb, Lothár, Olaszországot és a császári koronát kapta, Pippin Aquitaniát, Lajos pedig Bajorországot. Midőn azonban Jámbor Lajos második házasságából született fia Kopasz Károly javára a felosztást meg akarta változtatni, viszály tört ki az atya és a fiuk között, mely csak Jámbor Lajos halála után, a verduni szerződéssel ért véget (843 aug. 10.). I. Lothár kapta a császári koronát, Olaszországot és egy keskeny területet a Földközi-tengertől az Északi-tengerig, a Rhône, Saône és Rajna folyók mellett; Német Lajos a Rajnától keletre eső részt a speyeri, wormsi és mainzi kerületekkel nyerte el, mig Kopasz Károly a Lothár birtokától nyugatra fekvő vidékeket kapta.

Ezen felosztás alapján alakult idővel három birodalom: Olaszország, Németország és Franciaország. I. Lothár fiai 855. ismét osztozkodtak: II. Lajos kapta Olaszországot és a császári koronát, II. Lothár a Maas folyó vidékét, mint lotaiai királyságot, Károly pedig a Rhôe mellékét, mint provencei királyságot. Utóbbi 863. gyermek nélkül halt el, amidőn azután birtokát testvérei megosztották; de midőn 869. II. Lothár is örökösök nélkül halt el, Kopasz Károly és Német Lajos foglalták el birtokait. II. Lajossal, ki szintén utódok nélkül halt el, a Lothár ága 875. kihalt. Német Lajosnak három fia volt: az idősebb, Karlmann Bajorországot és 877. (Kopasz Károly halála után) Olaszországot kapta, de 880. törvényes utódok nélkül halt el; a második, Lajos a frank grófságot, Türingiát és Szászországot örökölte, s 882. magtalanul szállt sírba; a harmadik, Kövér Károly először a Svábföldet és Elzászt kapta, később (877.) Olaszországot, a császári koronát és Németország többi részeit, végre 884. Franciaországot és ilyformán Nagy Károlynak összes országait egyesítette hatalmában. 887. azonban alattvalói letették s ekkor Németországot bátyjának, Karlmannak törvénytelen fiával, a boldogtalan Gyermek Lajos-sal 911. a Karolingok német ága kihalt. A francia ágról l. Franciaország (történelme VII. köt. 525-536. old.)

Forrás: Pallas Nagylexikon