Károly Ágost

szász-weimari nagyherceg, szül. 1757 szept. 3., megh. Graditzban 1828 jun. 14. Atyja, Ernő Ágost halála után anyja, továbbá nagybátyja, Károly braunschweig-lüneburgi herceg, a derék Görtz gróf és Wieland nevelték a szép tehetségü, de kissé szilaj ifjut, ki 1775. a trónra lépett és ugyanekkor a rendkivüli szellemi tehetségekkel megáldott, de nem igen bájos külsejü Lujza hesseni hercegnőt vette hitvesül. Trónralépte után Goethet hivta meg udvarába, kit azután mentorának és miniszterének, később szinházi intendánsának, mindenekelőtt pedig bizalmas barátjának fogadott. Uralkodása első éveiben kelleténél több időt fordított mulatságokra, de az 1780. Goethe társaságában tett svájci utazásról mint önálló és kötelességtudó férfiu tért vissza. Ezen idő óta a politika és nevezetesen a nemzeti kérdés iránt is érdeklődött és mint Nagy Frigyes porosz király tisztelője, Poroszországtól várta a sülyedt Németország újjá születését. Nagy része, sőt ugy látszik úttörő érdeme volt a német Fürstenbund létrejöttében (1785), mely téren egyébiránt csak Goethe tanácsát követte. Sokat tett a német irodalom felvirágoztatása körül; Herdert és Wielandot nagy becsben tartotta, Schillert egyetemi tanárnak hivta meg Jenába, Goethével pedig 50 éven át kölcsönös tiszteleten alapuló barátságban állott. 1786. II. Frigyes Vilmost látogatta meg Berlinben és 1788. mint őrnagy lépett a porosz hadseregbe. Midőn 1787. a magyar főúri ellenzék II. Frigyes Vilmos királynak ajánlotta fel a magyar trónt, melyet az elfogadni vonakodott, Bischoffswerder porosz miniszter K.-ra irányította a magyar követség figyelmét. Azonban ő is elutasító választ adott a követeknek, azt mondván, hogy téli királyságra nem vágyódik. A francia forradalmi háborukban (1792-94) a porosz hadseregben harcolt, igy Valmynál, Mainz ostrománál és Kaiserslauternnél; de 1794. kilépett a porosz hadkötelékből és visszament Weimarba. Az 1806. háboru kitörésekor kis hadával a porosz hadsereghez csatlakozott, minek folytán a győztes franciák az ő országát is megszállották. A fővárost Lujza hercegnő bátor fellépése mentette meg a kifosztástól, K. pedig csak azon feltétel mellett kapta vissza hercegségét, hogyha a porosz szövetségtől visszalép. Napoleon felszólítására később a rajnai szövetségbe lépett, a nélkül azonban, hogy nemzeti érzelmeit Napoleon elől titkolta volna. Az Erfurtban rendezett fejedelmi kongresszus alkalmával K. vitte a háziúr szerepét. A lipcsei csata után lerázta a francia igát és orosz szolgálatba lépvén, egy orosz-hesseni hadosztály élén Németalföldig nyomult. A bécsi kongresszus országát és uralmát restaurálta és a nagyhercegi címmel és méltósággal ruházta őt fel. 1816 máj. 5., mint első az összes német fejedelmek között, alkotmányt adott országának és a bekövetkezet reakció éveiben ellenezte Metternich rendőri intézkedéseit és védelmezte a sajtó- és tanszabadságot. Még több érdemet szerzett a művészet és a tudományos élet terén és alatta élte Weimar fénykorát, mely első sorban Goethe, Schiller, Herder és Wieland barátjának nevéhez főződött.

Forrás: Pallas Nagylexikon