Károly Albert

szárdiniai király, K. Emanuel Szavója-Carignan hercegnek és Mária Krisztierna szász-kurlandi hercegnőnek fia, szül. 1798 okt. 29., megh. Oportóban 1849 jul. 28. 1800. örökölte atyjának piemonti és francia birtokait; ekkor még kiskoru volt és Párisban és Drezdában végezte tanulmányait. Csak 1817. jött Piemontba és 1821. a forradalom élére állott, amire őt a trónról lemondó I. Viktor Emánuel király fiának, Károly Félixnek megérkezéséig ideiglenes kormányzónak nevezte ki. Ebben az állásban K. a spanyol alkotmányt hirdette ki és országgyülést hivott egybe. Nemsokára azonban az osztrák hadak futásra kényszerítették és erre K. előbb Firenzébe, majd Franciaországba távozott; (1823) pedig részt vett Angouleme herceg oldalán a Spanyolország ellen indított hadjáratban. Majd ismét osztrák engedéllyel Torinóba jött és 1829. szárdiniai alkirállyá lett. Károly Félixnek 1831 ápr. 27. történt elhunyta után pedig Ausztria beleegyezésével Szárdinia királya lett. Kezdetben elődjének példáján indulva és Metternichtől és a karbonariktól tartva, abszolutisztikus szellemben kormányzott; de azt még sem ellenezte, hogy Cavour, d"Azeglio és más hazafiak titokban a nemzeti egység megvalósításán fáradoztak és Ausztria tiltakozása dacára nemzeti hadsereget szervezett. Alkotmányt azonban csak akkor adott népének, midőn IX. Pius pápa trónralépésével egész Olaszországban szabadabb szellem támadt. A szabadságharcnak Lombardiában és Velencében történt kitörése után Ausztriának hadat izent (1848 márc. 23.) még pedig eleinte sikerrel, ugy hogy «Itália kardjá»-nak (spada d"Italia) nevezték; de nemsokára Custozza mellett (1848 jul. 25.) Radetzkytől érzékeny vereséget szenvedett és Milanóból is kiszorult, mire aug. 9. fegyverszünetet kötött. A következő évben (1849) újra fegyvert fogott, de Radetzkytől Novara mellett márc. 23. újra megveretett. Kétségbeesésében trónjáról még a csatatéren lemondott és Portugáliába költözött, ahol négy hónap mulva meghalt. Utóda idősebb fia lett, Viktor Emánuel. Torinóban a lovagias, de szerencsétlen fejedelemenek utóbb lovagszobrot emeltek.

Forrás: Pallas Nagylexikon