Károly Frigyes

Badeni nagyherceg, szül. 1728 nov. 22., megh. 1811 jun. 10. Nagyatyjának, Károly Vilmos őrgrófnak halála után jutott a kormányra, de 1746-ig gyámság alatt állott. Kezdettől fogva a felvilágosodásnak volt hive s Mirabeauval is levelezett. Az alsó néposztályok sorsán könnyíteni igyekezett és leszállította az adót, előmozdította a földmívelést, az ipart és kereskedelmet. Udvarát sok költő és tudós látogatta. A francia forradalmi háboruk következtében elvesztette (1796) a Rajna balpartján fekvő birtokait, de már 1803. a Rajna jobbpartján kárpótlást kapott; ekkor nyerte Pfalz egyrészét is Heidelbergával és Konstanz városát. 1803. a választófejedelmi méltóságot vett fel, 1806-ban pedig a rajnai szövetséghez csatlakozott és «nagyherceg»-nek nevezte magát. Napoleon császár kegyelméből országa területben tetemesen nagyobbodott (l. Baden). Első házasságából született fia, Károly Lajos 1801. elhalt, és igy unokája, Károly Lajos Frigyes követte őt a trónon, aki Napoleon mostoha hugát, Beauharnais Stefániát birta nőül. Maga K. kétszer nősült. Első házasságából született Frigyes őrgróf (1756-1817) és Lajos nagyherceg (1818-30); második nejétől pedig Lipót nagyherceg (1830-52), Vilmos őrgróf (1792-1859) és Miksa őrgróf (1796-1882).

Forrás: Pallas Nagylexikon