Károly Vilmos Ferdinánd

braunschweigi herceg, I. Károly herceg legidősebb fia, szül. 1735 okt. 9., megh. Ottensenben (Altona mellett) 1806 nov. 10. 1775 óta a porosz hadseregben szolgált és részt vett a hétéves háboruban, amidőn a franciákat több ízben megverte. A francia forradalom kitörése után a porosz-osztrák sereg fővezérévé tették és e minőségben bocsátotta ki a francia emigránsok sürgetésére 1792 jul. 25. azt a hires kiáltványt, melyben a párisi köztársasági érzelmü ellenzéket s különösen a jakobinusokat halállal, Páris városát teljes lerombolással fenyegette. Ezzel a fenyegetéssel egyébiránt XVI. Lajos király ügyének csak ártott. A csatatéren kezdetben szerencse kisérte és Longwyt is elfoglalta meg Verdunt; de azután Dumouriez ellenében a sikertelen valmyi ágyuzás után semmi eredményt sem volt képes felmutatni; elvégre fegyverszünetet kötött s visszavonult (szeptember 10.). Jóllehet ezután is harcolt a franciák ellen s Mainzot foglalta tőlük vissza, sőt Kaiserslautern mellett diadalt is aratott rajtuk; e sikereket tulságos óvatossága és pedanteriája miatt ki nem aknázta és 1794. állásáról lemondott. Évek mulva, 1806., a porosz király az agg K.-t még egyszer a hadsereg élére állította, mi mindenképen szerencsétlen választásnak bizonyult. K. a jena-auerstädti csatában megsebesült és szemevilágát elvesztette, mire Braunschweigbe vitette magát, ahonnan azonban a franciák nemsokára elűzték. Mint földönfutó halt meg. 1874. Braunschweigban lovas szobrot állítottak emlékének. V. ö. K. W. F., Hezog zu Braunschweig (Tübinga 1809).

Forrás: Pallas Nagylexikon