Karórágás

(jászolrágás), a lovaknak az a rossz szokása, hogy a jászlat sűrün rágják, illetőleg fogaikat hozzádörzsölik, majd eközben levegőt szívnak a nyelőcsőbe és gyomorba (levegőnyelés, ökröndözés). A karórágó lovon kezdetben csak ritkán és hosszas pihenés közben, később pedig mind sűrübben, végül pedig emberek jelenlétében is észlelhető az a rossz szokás. Metszőfogait valamely szilárd tárgyhoz, a jászol széléhez, a kocsi rúdjához, esetleg saját alkarjához vagy térdéhez támasztva, nyakát megfeszíti, gégéjét lehúzza és erre több-kevesebb levegőt nyel sajátszerü zörej kiséretében. Sőt vannak igen ügyes levegőnyelők, melyek fogaik megtámasztása nélkül is, nyelvöket öltögetve és fejöket bólintgatva nyelik le a levegőt. A K.-nak az adja meg a jelentőségét, hogy a fogak szabályellenesen kopnak el és hogy a gyomrot felpuffasztó levegő kólikát (l. o.) és tartós emésztési bajokat okoz, éppen ezért képez egyes országokban szavatossági főhibát is. Kezdő karórágókat némelykor sikerül leszoktatni a K.-ról rendszeres foglalkoztatással, folytonos ügyelet mellett alkalmazott ismételt megfenyítéssel vagy vizszintes tengely körül forgó vályuk és jászlak alkalmazásával, melyek elbillennek, amikor a ló fogait reáteszi, v. a takarmány igen alacsonyra, esetleg földre helyezésével. Célszerü továbbá a hozáférhető farészeket vaslemezekkel beborítani, v. a ló fejét magasa felkötni; megrögzött K. ellen azonban legfeljebb külön e célra készített, belső lapjukon szegekkel ellátot torokszijjal küzdhetni. A K.-nak fő jele a metszőfogak elülső lapjának ferde lekopása. Lókereskedők a rossz szokást a foghús v. a nyelv felsebzésével szokták egy időre elnyomni.

Forrás: Pallas Nagylexikon