Kárpáti

1. Endre, pedagogus, szül. Győrújvárosban 1840 nov. 11. Tanult a győri alreáliskolában, majd a tanítóképzőbe iratkozott s még em volt 16 éves, mikor már megszerezte az oklevelet. Azután több helyt tanítóskodott. 1870., mint felsőbányai tanító, résztvett az első egyetemes tanítógyülésen. Ekkor vonta magára b. Eötvös József miniszter figyelmét. Eötvös aztán Gmündbe küldte ki, hogy képzőintézeti tanárrá képezze magát. 1871. kinevezték Iglóra segédtanárnak. Iglón léte alatt középiskolai tanári vizsgálatot tett. 1872. Hamburgban jelen volt a német egyetemes tanítógyülésen. 1876. a győri tanítóképzőben nyert állomást. 1883. az akkor tartott képviseleti tanítói közgyülésen ő is egyike volt a kormány által meghivottaknak. 1883. nevezték ki a besztercebányai felsőbb leányiskola igazgatójának. 1885. Lőcsére helyezték át s itt működött 1889-ig, mikor betegeskedése miatt nyugalmazták. Irodalmi működése főkép a tanügy terére szorítkozott. 6 évig szerkesztette a Győrvidési Tanítóegylet Közlönyét s most szerkeszti az Őrangyal c. ifjusági lapot. Önálló művei: Vezérkönyv a népiskolai irálygyakorlatokhoz; Irómester; Állatmuzeum. Utasítás az állatok kitömésére; Madárdalok; Iskola után. (E két utóbbi gyermekversek- és elbeszélésekből áll.) Emericzyvel közös művei: Vezérkönyv a népiskolai földrajztanításhoz. Ehhez Eredménytár; Atlasz. Mind a három állami kiadás; Vezérkönyv a népiskolai számtanításhoz. Ehhez példatárak; Vezérkönyv a méréstani tanításhoz. Ehhez példatár; Olvasókönyv a polgári és felsőbb leányiskolák számára.

2. K. Károly, filologus, született Besztercebányán 1851 szept. 8. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában, az egyetemieket Bécsben és Budapesten végezte. Az utóbbi egyetemnél szerzett tanári oklevelet, majd 1876. óta a soproni állami főreáliskola tanára. Élénk tevékenysséget fejtett ki ugy az irodalmi, mint a közművelődési téren. Az irodalomban munkatársa volt számos tudományos és szépirodalmi lapnak (Magyar Nyelvőr, Figyelő, Fővárosi Lapok), különösen az Újvári Béla és Moller Ede által szerkesztett Külföldnek. Önálló művei: A murányi Vénus a magyar költészetben (Sopron 1880); Német nyelvtan (Fleischaker Fridolinnal, magyar és német szöveggel, Budapest 1890-92); A soproni áll. főreáliskoa monográfiája (sajtó alatt). Élénk tevékenységet fejtett ki az egyesületi téren, egyfelül mint a soproni szinpártoló egyesület egyik alapvetője, másfelül mint a soproni Irodalmi és művészeti körnek 1877-1882. főtitkára, azontul másodelnöke, majd elnökhelyettese és elnöke, ahol emberül küzdött a magyarosodásért a Sopronnak nemzeti művelődéseért. Ebbeli minőségében szerkesztette a Frankenburg által alapított kör díszes emlékkönyvét (Sopron 1892), mely K. tollából a kör történetét is tartalmazza.

Forrás: Pallas Nagylexikon