Karspirál

Őskori leleteink közt gyakran fordul elő a mai rugótekercsekhez hasonló tárgya, mely rendesen bronzszalagokból készül s ugy felső, mint alsó végét tekercskorong fejezi be, mely sok esetben mintegy födő bezárja a hengeralaku tárgyat, néha azonban e korongok függélyesen felállanak ugy, hogy a tárgy alul-fölül nyilt hengert mutat, mely egyik vége felé fokozatosan bővül.

[ÁBRA] Karspirál.

E tárgyak rendeltetése meglehetős valószinüséggel az volt, hogy vagy a felső, vagy az alsó karra húzva ékszerül, vagy a karnak védelméül szolgáljanak. Erre mutat az a körülmény, hogy a leletekben rendesen párosával fordulnak elő s erre utal alakjuk is. Ellene csak azok a példányok szólnak, amelyek alul-fölül zártak, de ez az ellenmondás csak látszólagos, mely azonnal megszünik, ha tekintetbe vesszük, hogy ily példányok eddig csak öntő-műhely-maradványokból, vagy u. n. raktárleletektől ismeretesek, tehát mindkét esetben olyan darabok, melyek még használatba nem vétettek s azért fel nem nyittattak. Még valószinübbé lesz e rendeltetésük, ha fejlődésüket vesszük tekintetbe. A szalagból készült tekercsalaku darabok ugyanis csak a vaskor első szakában lépnek fel, mig korábbi bronzkori leletekből ismerünk olyan kardíszt, v. karvédőt, mely több (néha 50-60), egymás mellé rakott zárt karikákból áll s e karikák elseje és utolsóján egy-egy kisebb karika van s egy, ezeken keresztülhúzott lánc tartja össze az egész karikasort. Semmi kétség, hogy e karikasorban láthatjuk a karspirál bronzkori előképét, melyet még valószinübbé tesz az, hogy neolitkori leletekben találkozunk jodeitből készült ily karikasorral is, valamint az, hogy vaskori K.-on is találkozunk a bronzkori karikasort összekötő láncra emlékeztető, de a vaskoriaknál nem szükséges, tehát csak reminiszcencia számba menő díszkép alkalmazott láncocskákkal. Legszebbek azok a K.-ok, melyek két végükön sodronyből vannak s csak kötésrészük szélesedik ki sokszor igen gazdag poncolt díszítésü szalaggá. Hazai enemü leleteinket kiválóan az jellemzi, hogy a K.-t képező szalag külső lapjának közepén vékony, kiemelkedő gerinc vonul végig, mig a hasonló külföldi példányok külső lapja is egészen sima.

Forrás: Pallas Nagylexikon