Kartel

(a francia carte szóból), igy nevezik az egyféle árucikkek termelésével foglalkozó vállalkozóknak olyan önkéntes egyesüléseit és szerződéseit, melyek szigoruan meghatározott eljárások alkalmazása mellett egy-egy termelési ág monopolizálására, vagy legalább olyan szabályozására törekesznek, hogy az illető érdekelt vállalkozók ne legyenek kénytelenek egymással versenyezni. A legelső K. kereskedelmi természetü volt s ma már inkább ring-nek kellene azt neveznünk, amennyiben ugyanis 1579-ben Roth Konrád, augsburgi kereskedő, az egész világ borstermését össze akarta vásárolni, hogy aztán a bors árát tetszése szerint szabhassa meg. Vállalkozása azonban teljesen meghiusult. A legelső tulajdonképeni K. az volt, amelyet 1786. Észak-Anglia szénbánya-tulajdonosai a termelés megszorítása érdekében alkottak; mindezáltal azonban a K.-ek csak napjainkban terjedtek el nagyobb mértékben. Különösen az 1873 óta érezhető nagy árcsökkenések, a tulságos agilis verseny és a nagyobb nyereség utáni törekvések idézték elő azok rohamos elterjedését. Igy p. egy 1890-iki statisztika szerint az említett évben volt:

1. Termelési K.-ek, amelyeknél vagy az évi termelés magassága szabatik meg s ez a K.-ba belépők közt arányosan osztatik fel; vagy az évi termelés bizonyos százalékos leszállítása mondatik ki; vagy pedig a termelés kontingentálása fogadtatik el, amikor a tultermelést és az új befektetéseket a K.-összeség javára megadóztatják. Az üzem kiterjesztését sok K. teljesen eltiltja, vagy pedig megengedi ugyan, de csak a termelés bizonyos részét bocsátják a belföldi piacokra, a többit a külföldre utasítják. Az üzem csökkentését vagy a munkaidő leszállításával, vagy egyes technikai egységek (gépek, kazánok stb.) kiiktatásával eszközlik. Néha egész telepeket szüneteltetnek s ezek tulajdonosait aztán kártalanítják. A termelés felosztása vagy lokalizáló, amikor egy-egy telep a saját fogyasztási területére utasíttatik; vagy specializáló, amikor az egyes telepek között technikai munkamegosztás történik. Az előbbi esetben a szállítási költségek apadnak meg, az utóbbi esetben pedig a gyártmány tökéletesebb minőségben állíttatván elő, ára emelkedik.

2. Az ármegállapító K.-ekben szigoruan, minden félre kötelezőleg megszabják a minimális árt, a súly- és értékengedményeket, megállapítják a mérésre és csomagolásra vonatkozó egységes eljárásokat. Ezen egyöntetü intézkedésektől az egyes felek csak ott térhetnek el, hol a K.-en kivül álló vállalatokkal kell küzdeniök. Ezeket az ármegállapító K.-eket tökéletlen K.-eknek nevezik, mert tulajdonképen csak közvetve avatkoznak bele a termelés anarkiájának szabályozásába. Néha az ármegállapító K.-ek egyesítik az eladást, közös raktárakat és üzlethelyiségeket tartanak: szóval központosítják a forgalomba hozatalt, de meghagyják a tagok technikai egyéniségét.

3. A kelendőséget szabályozó K.-ek a termelési és értékesítési viszonyok szerint vagy helyileg tagozódnak, vagy időbeli megoszlás megy közöttük végbe.

4. Vannak végre olyan tökéletes K.-ek, amelyek a fentebb vázolt alakzatok közül többet egyesítenek magukban s nem egyszer arra vezetnek, hogy az azonos termeléssel foglalkozó vállalatok teljesen eggyé olvadnak össze.

A javítás tehát az eladás terén elért megtakarítások s a termelés tervszerüsége által biztosíttatik. K. mindig csak a termelési viszonyok hasonlósága mellett keletkezik, illetőleg ilyen körülmények közt állhat fenn; éppen azért a nyersanyagot termelők könnyebben egyesülhetnek, mint a kész gyártmányok készítői, kik a bonyolultabb termelési processzusokat nagyon nehezen egységesíthetik. A K.-ek biztosítására használatos eszközök a szerződések, az ezekben kikötött birságok, a becsületsző stb. A szerződésszegések vagy specializáltatnak, vagy általában ugy kezeltetnek, hogy minden szerződésszegéskor birság fizetendő a közösség javára; sokszor a jogorvoslatok hiányára számítva, a K. megkötésekor előre solováltókat adnak magukra a tagok, amelyek a szerződésszegéskor hajtatnak be. A K.-ek élete csupa küzdelem, melynek célja a K.-en kivül állók tönkretétele. A harcban egyik K. mindig segíti a másikat, mert hiszen egyik iparág függ a többiektől; igy következik be aztán a különböző iparágak kartelezése.

A K.-ek közgazdasági hatását nem lehet egy itéletben összefoglalni. A munkásokra nézve általában veszélyesek a K.-ek, mert bérleszállításhoz vezetnek; a sztrájkok elleni küzdelemben nagy erők egyesíttetnek általuk, a fekete liszták s más félelmes eszközök a munkások felett teljesen urakká teszik a munkaadókat. A fogyasztókra nézve sem előnyösek a K.-ek, mert hiszen azok hatása általában árfelhajtásban nyilvánul. Jó üzleti viszonyok között, vagyis, ha a megszabot termelés mellett növekedik a kereslet, a minimális árak felemeltetnek; ellenkező esetben pedig a K. ugy hat, mint a monopolium. Ha a K. a nyersanyag drágulását idézi elő, ez által általános áremelkedést idéz elő minden olyan iparágban, mely kapcsolatban áll az illető nyersanyagtermeléssel. Az ellenkező eset azonban, t. i. valamely nyersanyagnak, vagy félgyártmánynak árcsökkenése csak a legritkábban idézi elő a megfelelő áreséseket. A K.-ek elleni küzdelem a fogyasztóktól indul ki, akik megkisértik azt, hogy más úton elégítsék ki szükségleteiket; sokszor új vállalatok és iparágak fellendítését idézi elő a K.-ek árfelhajtó hatása, amennyiben az áremelkedés mindig csábítja a versenyt s nem ritkán a külföldi verseny felébresztéséhez vezet. A K. elleni küzdelem kisebb, ha az általa előidézett drágulás csak a fogyasztót sujtja, ellenben igen nagy az ellentállás akkor, mikor még valamely közbeeső iparágban is zavart okoz az. Eddig a legtöbb K. rövid életü volt; bukásnak fentebb elősorolt külső okain kivül belső okai is vannak, amilyenek: a gyakori szerződésszegések, az ellenőrzés nehézsége vagy éppen kivihetetlensége, a K. költségeinek nagy volta stb. A legtökéletesebb kartelszerü szervezet az volna, ha minden foglalkozási ágban egyesülnének az összes termelők, mert ez esetben minden vállalkozó érezné a maga K.-jének előnyeit mint termelő és a többi iparágak K.-jeinek hátrányait mint fogyasztó; ilyen szervezet azonban nincsen és ma éppen ellenkező az eset, t. i. majd minden termelő érzi a verseny hátrányait mint termelő és előnyeit mint fogyasztó. A K. sikeréhez általában azt kivánják, hogy a termelés 80%-os legyen benne érdekelve. Általában véve a termelés rendezése, a tultermelés elhárítása és a méltányos árak megállapítása kétségtelenül jogosult törekvés s termelők részéről s ezért az államnak e téren csak a fogyasztás védelme lehet a feladata. E célból azt kellene megkövetelnie, hogy a K.-ek nyilvános számadásokra köteleztessenek s aztán, hogy a K.-eknek bizonyos maximális nyereségen felüli haszna az államkincstárt illesse.

K., a nemzetközi jogban jelesül háboruban az ellenséges hadseregek parancsnokai között bizonyos kérdések körül létrejött megállapodások, p. a hadi foglyok kölcsönös kicserélése tárgyában. - K.-hajók háboruban azok a hajók, melyek a szerződésszerü tárgyalásokban részt vesznek v. a szerződésszerü megállapodásokat végrehajtják. A K. menet-jövet nemzetközjogi oltalom alatt állanak; azonban a magok részéről is minden ellenségeskedéstől tartózkodni kötelesek.

Forrás: Pallas Nagylexikon