Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Karthago... ----

Magyar Magyar Német Német
Karthago... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Karthago

(a görögök nyelvén Karchedon, a feniciai nyelven Kartha-hadatha v. rövidebben Karthada a. m. «új város»), nevezetes ókori város, Róma versenytársa a világuralomért, Zeugitanában, Afrika északi partján állott, egy tengeröböl belsejében vége felé kiszélesedő félszigeten, melyet a Tuniszi-öböl és Földközi-tengernek hullámai zajlottak körül és mely a nagy szárazfölddel a 25 stadiumnyi szélességü földszoros (isthmos) által függött össze. Körülbelül a félsziget közepén emelkedett 60 méternyi magasságra a vár, melyet állítólag még Dido (l. o.) alapított. A vár kerülete az újabb kutatások szerint 15 stadium volt, a vár körül épült városé, mely hatemeletes házakból állott, 58-60 stadium (11 km.). A várban állott K. legkiválóbb temploma, az Esmuné (Asklepios). A vártól (Byrsa) ÉNy-ra, lapos magaslaton egy újabb város feküdt, az «Újváros» (magalia), melyet külön fal védett s melynek 75 kilométer hosszu vizvezeték szolgáltatta a szükséges vizet. Ezt a részt három széles út kötötte össze a fellegvárral; ugyanilyen széles utak vezettek a kikötőkhöz, a milyen kettő volt: egy külső a kereskedelmi és egy belső a hadihajók részére, köztük széles csatorna közvetítette a közlekedést. A hadi kikötőt Kothon-nak nevezték egy szigetről, mely a közepén emelkedett, rajta a fegyvertár, köröskörül tág hely 220 hadihajó részére. A lakosság száma különböző időkben különböző volt, a harmadik pán háboru (l. o.) idején 700 ezerre teszik, bár valószinü, hogy ebbe a falakon kivül lakó K.-iak is bele voltak értve. 146. történt elpusztítása után csakis tengett, miglen Augustus császár újból fölépíttette s akkor páratlan földrajzi fekvésénél fogva újból olyan virágzásra jutott, hogy egyike volt a római birodalom legjelesebb városainak és az irodalomnak a provinciákba való szorulása óta legfontosabb kulturközpontjainak is. A nagy rombolásból, melyet a vandalok véghezvittek, még mindig annyi emlék maradt, hogy az egész középkoron által ide jártak építőanyagért, sőt még olasz földre is általvitték. Hirmondónak most is van még egy s más (óriási viztartók és egy vizvezeték romjai).

Alkotmány és államszervezet.

Az alkotmány lényegében arisztokratikus volt; a kormány élén a két válaszott szuffet (héber softîm) állott, akik ugy az államtanácsban, mint a törvényszékben elnököltek (néha napján a hadat is vezették); de egymást kölcsönösen ellenőrizték. A hadsereget választott hadvezérekre bizták, kik a csatatéren korlátlan hatalommal parancsoltak, de békét csakis az államtanács hozzájárulásával köthettek. A legfőbb végrehajtó hatalmat az államtanács gyakorolta, amely nagy és kis tanácsra oszlott. Hozzá tartozott a külügyek vezetése, a legfelsőbb felügyelet, sőt a törvényhozás is; csak ha a törvényhozás két tényezője (a tánács és a szuffetek) megállapodásra nem juthattak, akkor került a törvényjavaslat döntés végett a néphez. Később némi változás állott be, még pedig demokrata-konzervativ irányban, amennyiben a (régi) tanács mellé egy százas tanácsot rendeltek, mely a polgárság legvagyonosabb elemeiből alakult és ellenőrző szerepet játszott. Ez az ellentét a születési és vagyoni arisztokrácia között súlyos rázkódtatásokra szolgáltatott alkalmat az állam belső életében.

Jövedelmi források, hadügy és tengerészet.

A K.-i állam jövedelmi forrásai közül első helyen állottak az adók, melyeket a többi kereskedelmi városok pénzben, a síkság földmívelő népe dézsma alakjában fizetett. Ehhez járultak a vámok és kikötők vámdíjai, de különösen a bányák, melyeknek ügyét Hamilkar rendezte, aki különösen Hispaniában és Korzika szigetén virágoztatta fel a bányaügyet. A kiadások közül legfőbb tételekül szerepelnek a hajóhad és a zsoldos katonák fentartása; a hivatalnokok és tisztviselők a törvény értelmében díjtalanul tartoznak szolgálni. A hadügynek súlypontját a tengerészet képezte. Ez kivált az első háboru idején történt, amikor a fősúlyt a tengeri hadműveletekre fordították; később a Barkasok politikája szükségessé tette, az átmenetet a szárazföldi hadsereg fejlesztéséhez. Az első szirakuzai háboru idején K.-nak 150-200 hadihajója volt, az első római háboruban 350 hadihajón 150 ezer fegyverese; azonkivül evezősei, akik többnyire afrikai szerecsen rabszolgák voltak. A katonák az elfoglalt tartományok nemzeteiből került ki, maguk a K.-beliek, a szent csapat, csak nagy ritkán vonultak a harcba. A sereg állandó csapatokból, nehéz fegyverzetü gyalogságból állott (libiai hopliták), ehhez járultak a zsoldosok (hispanok és gallusok; azonkivül kampánok, ligurok és görögök; végül a numidiai lovasok). A mai tüzérségnek megfelelő intézményre (a katapultákra) nézve, l. Hadigépek alatt. Elefántoknak a háboruban való alkalmazása csakis Pyrrhus idejétől fogva dívott a K.-i seregben. Kereskedés. K. jellemét és világtörténeti hivatását a kereskedelem képezte, természetes tehát, hogy ez képezte mindennek központját. Tere különösen a Közép-tenger nyugati része volt, főbb pontjai a sziciliai és dél-itáliai kereskedelmi városok. Innen került az olaj és bor; belső Afrikából arany, drágakövek, déli gyümölcsök és szövetek. A szigetek közül számot tőn Malta (pamutszövetek), a Lipari-szigetek (timsó), Korzika (viasz, méz és rabszolgák), Elba (vas). Mindezen árucikkekkel mindenféle cserekereskedést közvetítettek; gyarmataikat a forgalom főbb vonalaira való tekintettel alapították, de szigoruan őrködtek a verseny felett és a főbb állomások kikötőit is csak terhes feltételek mellett nyitották meg idegenek előtt. Fenicia (l. o.) lakóihoz hasonlóan a K.-beliek is megjárták az egész ismert tengert, egészen a brit szigetekig, az Északi-tengerig elkalandoztak. A szárazföldi kereskedés szintén jelentékeny fokra fejlődött, Egyiptomban állandó ügynökeik valának, kik az Augila és Ammonion (Siva) pusztákon által érkező karavánokat útbaigazították és árucikkeiket értékesítették. Másik jelentékeny szárazföldi útvonaluk az volt, amely mai napig Tripoliszból Fezzánba vezet, ezen kaptak a garamantoktól drágaköveket és rabszolgákat. A K.-i vallás, mely Feniciából (l. o.) származott által, benső összefüggésben állott Ázsia, különösen pedig Elő-Ázsia vallásaival. Lényege sziderikus, vagyis égi testeken és természeti tüneményeken alapuló, Napistenségek Bál és Melkart (a görögöknél, kik sok feniciai szokást átvettek, Herakles), holdistenség Astarte (Aphrodite), tűzisten Moloch, kinek tisztelete emberáldozatokkal volt összekötve. Az irodalomról és általában a közművelődésről, mely egészen a feniciak csapásán indult, l. Fenicia és Feniciai nyelv és irodalom.

Történet.

K. alapítását a hagyomány Dido (Elissar) királynő (l. o.) nevéhez fűzi, aki ugy az ősmonda, mint a történelem tanusága szerint tiruszi gyarmatot alapított (Kr. e. 814-846 közt), mely egy régebbi Utica és Hippo versenye következtében csak tengődő gyarmatra telepedett. Az őstörténetből, mely az újabb leletek világánál csak most kezd tisztázódni, két mozzanat emelkedik ki: K. környékének meghódítása és Mago gyarmat expediciója Afrikába, tul a Hercules oszlopain (Gibraltár). K. környéke 3 körben hódol meg: először Zeugitana vagy Karchedonia (Hippo, Utica, Tunis, Klipea, belül Vacca, Bulla, Sicca, Zama); másodszor Bizacéne (Hadrumetum), a kisebbik Leptis, Thysdrus és Tacapé; harmadszor a telepek (emperia), kivált a nagyobbik Leptis (Tripolis), Makai és a lotophagok szigete (Deserba). K. összefüggő történelme a V. sz.-dal kezdődik, midőn a karthagóiak minden hatalmukat felhasználták, hogy a görögöket Sziciliából elűzzék. Okot és alkalmat erre a sziciliai görögök versengése szolgáltatott. Agrigenti Theron elűzte himerai Terillost, mire az utóbbi K.-t hiván segítségül, 480. Hamilkar vezetése alatt 300,000 ember jelent meg Himeránál, hol azonban Theron és szirakuzai Gelon tönkreverték a K.-i sereget. 408-ig szünet állott be, de akkor ismét görögök hivták be K.-t görögök ellen: Segesta remegett Selinustól. Ezúttal Hannibal volt a vezér, a Himeránál elesett Hamilkar unokája. Ez legyőzte a görögöket, egymásután hódoltak meg Selinus, Himera, Agrigentum (406), Gela (405) és csak a dögvész vetett határt a hódításnak. Szirakuza tirannusa, Dionysios, Szicilia leghatalmasabb fejedelme, aki látta, hogy K.-val immár osztoznia kell, ideiglenesen belenyugodott egy békébe a status quo alapján, de hányszor megpróbálta az elfoglalt városokat elhódítani. Az első alkalommal (398-392) Himilko előbb az egész sziget ura lett, majd seregét elvesztvén, pénzen vásárolt békét s csak Kago mentett meg valamit; épp oly kevés eredményt mutatott fel K. részére a második (383) és a harmadik háboru (368). Érzékeny veszteségeket okozott a púnoknak Timoleon (343), de kivált Agathokle (l. o.), aki roppant heves harc után Afrikában, saját otthonában fenyegette meg K.-t, mig ezalatt Pyrrhos hatalmába kerítette az egész szigetet (278-275). De K. győzte pénzzel és katonával, Szicilia újból meghódolt, midő a mamertinok (Agathokles kampaniai zsoldosai) és egy lázadó légió esete bevonta Rómát és ezzel kezdetét vette az a véres küzdelem a világuralomért, mely pún háboruk (l. o.) neve alatt ismeretes. A harmadik pún háboru végén K. teljesen elpusztult. A város birtokaiból (a rómaiakhoz szító Hippo és Utica kivételével) Africa nevü római tartomány lett, a régi K. helyén pedig 122. gyarmatot kezdtek alapítani, mely iránt Caesar is érdeklődött, de melyet csak Augusztus létesített s mely Junonia néven csakhamar Afrikának Rómája lőn. Irodalmi és művészeti tekintetben, kivált azóta, hogy a császárok korában a kultura a provinciákba szorult, sokszorosan felülmulta magát Rómát is. De mintha különös balsors lebegett volna felette, ismételten emelkedett és pusztult. Hadrian alatt egy rangban állott Alexandriával, prokonzuli székhely, később püspöki székváros, de a vandalok ostroma, Geiserich alatt, megint romhalmazzá tette, bár ez a vad nép fővárosává szemelte ki és az is maradt 533-ig, amikor Belizár a keletrómai birodalomhoz csatolta. Ugyanezen tábornok félig romba dült sáncait Hegyreállította és a várost Justinian tiszteletére Justinianának nevezte el. 697-ben ismét pusztító ostromot állott ki Hasszán szaracén hadvezértől s ekkor 200 évig volt sivár romhalmaz, miglen a Fatimidák alatt ismét népesülni kezdett, de ezt e gyenge kisérletet is tönkretették V. Károly spanyol katonái és az idő viharai.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is