Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Kaspi-tenge... ----

Magyar Magyar Német Német
Kaspi-tenge... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kaspi-tenger

vagy tó (az ókorban Mare Caspium vagy Hyrcanium, az oroszoknál Kaszpijszkoje More, a tatároknál Ak-Dengisz és a persáknál Kolzum, Bahr-Dsordsan), földünk legnagyobb tava Európa és Ázsia határán. Legnagyobb hosszusága ÉD-i irányban körülbelül 1260, átlagos szélessége 280, az Apseron-félsziget és Tartafok között csak 200 km. Egész területe 396,440 km2. A Volga-torkolat főágától, a Jarkovszkoje Usztietől D-felé a partok alacsonyak egészen az Apseron-félszigetig; ebben a részben az egyedüli öböl az Agrakháni és egyedüli parti sziget a Csecsen. Az Apseron a Kaukázus kiágazása, sziklás és elég magas, de kopár; két kikötő van rajta, amelyek egyikét a Szvjatói, Zsitói és Lebiazsi, a másikat, a bakuit pedig a Peszcsani, a Vulf és Nargen szigetek védik. A Vezir-fokon tul a partok ismét alacsonyakká lesznek, a Kizil-Agacsi-öböl hires a halászatáról. Transzkaukázia D-i részén a partok ismét alacsonyak, mögöttük a hatalmas Elburz-lánc emelkedik; itt a legmélyebb öblök az Enzelii, amely mögött Rest épült és az Aszterabadi; e kettő között kisebb kikötők Medsed-Isszar és Langerud. Az Aszterabadi-öböl 60 km. hosszu, a Potemkin-félsziget zárja el a nyilt tengertől; bejáratánál, amely igen veszedelmes, 3 sziget fekszik; ezek egyikén Asur-Aden orosz erősség épült. Ettől É-ra kinyulik a Gumis-Tepe, amely 1782. még sziget volt. A Gumis-Tepétől É-ra a turkoman és kirgiz steppék partjaiba benyulik a Hasszan-Kuli-öböl. A khivai, félig kiszáradt kis öböllel szemben terül el a hosszu (65 km.) Ogurcsi-sziget, ettől É-ra pedig a 53 km. Cseleken- v. Nafta-sziget, amelyen petroleumot tartalmazó sós források fakadnak. A K-i, itt-ott magas, de nagyobbára lapos partokban nyulnak be legnagyobb öblök, aminő a Balkan, amelynek bejáratát a Krasznovodszk-fok jelöli és amelyet a Balkán-hegyek fognak körül; a 160 m. széles Kara-Bugaz-szoros az ugyanily nevü 170 km. és 115 km. széles és mély öbölbe vezet be. Ez öböltől É-ra a partok több helyen meredekek; itt van a Kinderli-, az Alexandra-, a Kocsak-öböl, amelynek D-i partját a Mangislak nevü félsziget képezi; továbbá a Mertvoi-Kultuk és ennek folytatása a Kaidak-öböl, amelynek Ny-i oldala a Buszacsi-félsziget. Az ÉK-i nagy öböl neve az Embai. Az É-i partok szintén alacsonyak és előttük számos apró, homokos sziget terül el. A K. főfolyói a Volgán kivül a Kuma, Terek, Koi-szu vagy Agrakham, a Szulak, Szamur, a Kur, az Arasszal, az Ural, az Emba és Szagiz. A tó É-i, K-ről Ny-ra elnyuló része sehol sem mélyebb 28 m.-nél; a délibb, É-ról D-nek húzódó része jóval mélyebb, átlag közel 200, legnagyobb mélysége 1100 m., itt a viz jóval sósabb ugyan, de nem éri el a tengerek átlagos sótartalmát. A tengeráradás és apadás tünetei hiányoznak. A folyók áradásai azonban a tó felszinének magasságán észrevehetők; e magasság legnagyobb juniusban és juliusban, legalacsonyabb márciusban; a legnagyobb és legkisebb vizállás közt a különbség 38 cm. Feltünő azon különbség, ami a K. É-i kopár partvidéke és a D-i csaknem tropusi növényzettel takart partjai között van. É-on a nagy téli hideget a mi házi állataink is alig képesek elviselni; Asztrakhánnál a szőllőnek alig van ideje a megérésre, ellenben a Potemkin-félszigeten a pálma a szabad ég alatt tenyészik, a cukornádat és pamutot sikerrel termesztik. É-on a tó jege még el sem olvadt, amidőn Gilan és Mazenderan partjain már a növényzet teljes virágzásban van. Ennek okául Khanikov az uralkodó szeleket tartja.

Az aralo-kaspi depresszió. A mult sz.-ban Nagy Péter cár korában ismerték föl, hogy a Kaspi-tó medencéje a Fekete-tenger felszinénél mélyebben fekszik. Az újabb geologiai kutatások kiderítették, hogy a K. és az Aral-tó a késő pliocén- és a quarter-korszakban a jelenleginél jóval nagyobb és hogy egymással meg a Fekete-tengerrel összefüggésben volt. A K. határai azon korszakokban körülbelül a következők voltak: ÉK-en az Uszt-Urt-fensik és a Mugodság-hegység, É-on az 50. sz. fok, Ny-on a Volga medre Kamüsintől lefelé, továbbá a Jergeni amelynek D-i végében a mai Manücsön át a K. a Fekete-tengerrel összefüggött. D-en hozzátartozott a Kuma és Terek, DNy-on a Kura és Arasz alsó völgye, DK-en pedig a Khorasszáni hegyek és a Kis-Balkán közti terület. A Kis- és Nagy-Balkán közöt egy ága által az Aral-tóval függött össze. E nagyságából a K. akkor kezdett valószinüleg veszíteni, mikor a Fekete-tenger vizmennyiségének csökkenése ezen tengert elválasztotta a K.-től és azután a K.-t az Aral-tótól. Ily módon azután csökkent az elpárolgás is, kevesbedtek a K.-t tápláló folyók, amely körülmény a tenger folytonos apadását okozta mindaddig, amig az a mai felszinét el nem érte. Ezen apadás folytán kiszáradt területek pusztai jellegüek, amelyeken sós tavak és mocsarak vannak, de oly folyók, amelyek rajtuk erednének, hiányzanak; legfölebb nagyobb esőzések vagy a hóolvadások idejében keletkeznek kisebb patakok, amelyek a só kilúgozására nem alkalmasak. A szárazság megakadályozza a humusz-réteg képződését is. Ellenbe a gyakori heves szelek (buránok) minden törmeléket tovább hordanak; ugyanezt teszik a homokkő elporladásából keletkező homokbuckákkal is. Élénkebb emberi élet tehát a pusztákon nem igen keletkezhetik.

A K.-en a hajózás a heves viharok és számos zátony miatt nem csekély nehézségekkel jár; nagyobb lendületet csakis azóta nyert, mióta gőzhajók járhatnak rajta, amelyek az Oroszország és Persia közti forgalmat közvetítik. Partjain az orosz kikötők: Asztrakhán, Sandrukovszk, Derbent, Nizibat, Baku és Lenkoran. Ezek közül azonban csak Asztrakhánnak és Bakunak van élénkebb forgalma. 1890-ben az orosz kikötőkbe 11,778 kereskedelmi hajó érkezett meg, hozván magával 2057 millió rubel értékü árut és 11,811 hajó távozott, körülbelül ugyanannyi értékü áruval. A halászat jelentékeny, főképen a Volga torkolata közelében és az É-i részekben; legcsekélyebb a K-i partokon. Baer szerint 24 millió frank értékü halat és halterméket hoznak forgalomba évenkint. Lazacon kivül leginkább halásszák a különböző Accipensereket. A K. partvidékének legnagyobb része orosz birtok; csakis a D-i része a persáké. Az oroszok külön kis 7 hajóból álló hadi hajóhadat is tartanak fenn rajta. A K.-ről már az ókoriaknak is volt tudomásuk; pontosabb ismerete azonban csak Nagy Péter cár korával kezdődik, akinek rendeletére 1719. és 1720. Szoimonov és van Verdeen, 1726. és 1727. pedig Kojin járt rajta; az első térkép róla 1731-ből való. Azóta az oroszok (Tokmacsev, Gmelin, Muravjev, Basszargin, Butovszkij, Szavics, Szablen, de főképen Ivansinzov) igen sokat tettek teljes átkutatására.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is