Kassa

(Kaschau, Kosice, l. a mellékelt tervrajzot), önálló törvényhatósági joggal felruházott szabad kir. város Abaúj-Torna vármegyében, a vármegye székhelye.

[ÁBRA] Kassa város címere.

[ÁBRA] Kassa a XVII. században.

A város a vármegye É-i határához közel, a Hernád völgyének É-felé a hegyek közé nyuló öblözetében, a folyó jobbpartján 211 m. tengerfeletti magasságban fekszik. K-en a Hernád mentén emelkedő dombsor (kertek és szőllők), Ny- és É-felé nagyobbára erdős hegyek övezik, kies keretül szolgálván a csinos fekvésü városnak. ÉNy-ról a magasabb helyek közül lesiető Csermely-patak éri el a várost s két ágra oszolván, annak közepén a Főutcában hosszukás szigetet képez; azonkivül a Hernádból kiszakadó Malomárok is keresztülfut a városon. K. az ezen vizek szelte lapályon meglehetős szabályosan épült s a Belvárosból és 4 külvárosból, u. m.: Ferencváros, Józsefváros és Tábor, Erzsébetváros és Ujváros áll. Központja a Belváros, mely hosszkás négyszög alakjában É-ról D-felé terül el. Fő-közlekedési vonala a Csermelytől végigszelt Főutca, melyen nemcsak K. legnevezetesebb középületei, de legszebb magánházai, legkiválóbb üzletei és szállodái is vannak. Itt központosul az üzleti és a társadalmi élet s ez utca a legkedvezőbb benyomást teszi az idegenre.

[ÁBRA] KASSA.

A Főutca D-i felében áll K. legnevezetesebb épülete, a Szt. Erzsébetről címzett katolikus püspöki székesegyház, Magyarország egyik legnevezetesebb gotikus építménye. (Alaprajzát és restaurálás előtti homlokzatának képét l. Építészet XIX. melléklet 17. és 18. ábra.) A templom építése Nagy Lajos idejére esik. Mátyás király idejéből valók a székesegyház legszebb építészeti remekei, mint az orgonakórus, a sekrestyeházikó s az ugynevezett királylépcső. A három főkapuzat a középkori szobrászat mesterművei közé tartozik. 1877 óta az erősen megrongált székesegyház Fröde és Steindl vezetése alatt teljesen megújíttatik. A székesegyház közelében áll a XIII. sz.-ból való Mihály-kápolna (képét l. az Építészet XIX. mellékletén 16. ábra) és az Orbán-torony. Tőle É-ra a Főutca közepé áll a kaszinót is magában foglaló (immár betiltott) ósdi szinházépület, a Főutca Ny-i oldalán a királyi törvényszék, a püspöki lak, a pénzügyigazgatóság, apácakolostor és templom, a gyalogsági kaszárnya, K-i oldalán a nagy kaszárnya, a Balassa Zsuzsánna által 1650. alapított konviktus a ferencrendi és a jezsuita-templom, a városháza (1790) és a vármegyeház a nevezetesebb épületek. A Főutcával párhuzamos utcák közül a Kovács-utcában a községi elemi iskola és tanítóképző, a katolikus gőgimnázium és a királyi jogakadémia (1732), a Fazekas-utcában a református templom, a Mészáros-utcában a honvéd gyalogsági kaszárnya, a domokos-kolostor és templom említendő; a keresztutcák közül legszebb a Kossuth Lajos- (előbb Malom-) utca a királyi tábla épületével s az evangélikus templommal s számos szép magánházzal. A Rózsa-utcában van a díszes gőzfürdő és közkórház, a Sörház-utcában a postaigazgatóság s a Forgács-utcában a takarékpénztár épülete. É-felé egy nagy tér, a Ferenc József-tér terül el, a dohánygyár, magyar kir. gépészeti iskola és katonai raktár épületeivel; előbb D-felé a Rákóczi-körút (külső sétány) indul ki a tüzérlaktanya számos épületével, mig a vele párhuzamos Bethlen-körúton a csendőrkaszárnya és honvédhuszár-kaszárnya épületei vannak. A Ferenc József-tértől É-felé a Csermely-út vezet, mellette a katonai alreáliskola s a gazdasági tanintézet, amaz nagy parkkal, ez kiterjedt gazdasággal. Odább Ny-felé, a Kálváriahegy felé a járványkórház, Lang-féle gőzfürész és városi faraktár, K-felé a Kert-utcában a szekerészeti kaszárnya és raktár van. A Malomárkon tul terül el a város legszebb parkját képező Széchenyi-liget, azontul a vasúti pályaudvar s a vasúti testen tul a légszeszgyár és polgári lövölde. A Hernádon is átmenve, a nagy katonai sátortábort érjük. A Széchenyi-ligettől D-re elterülő városrészbe van a polgári kórház és árvaház, a katonai tüzérraktár, a városi major, a puskapormalom, az állatvásár-tér és közvágóhid. Még tovább, a tornai országút mentén nagy téglavetők vannak. K. utcái, külnösen a belvárosban, általában véve csinosak, tiszták, s a modern épületek mindinkább gyarapodnak; a külvárosoknak azonban kevésbbé városias jellegük van.

K. ma Felső-Magyarországnak legszebb s legiparosabb városa, egyúttal hazánk összes városai között is előkelő helyet foglal el. Már ősidők óta nemcsak élénk forgalom és ipar székhelye, de egyúttal Felső-Magyarország művelődési központja. K. ma római kat. püspökségnek, káptalannak és szentszéknek s a K.-i római katolikus egyházmegyének, Ababúj-Torna vármegye törvényhatóságának, a füzéri és kassai járások szolgabirói hivatalának, pénzügyigazgatóságnak, posta- és táviróigazgatóságnak, kir. tanfelügyelőségnek, kir. erdőfelügyelőségnek, hadtestparancsnokságnak, a 34-ik hadkiegészítő parancsnokságnak, állandó vegyes felülvizsgáló bizotságnak, honvédkerületi parancsnokságnak székhelye. Van itt kir. itélőtábla, kir. törvényszék, pénzügyi és sajtóbiróság, főügyészség, járásbiróság, ügyvédi, közjegyzőség, államépítészeti hivatal, adóhivatal, állami állatorvos, fémjelzőhivatal, dohányigazgatóság és fővámház; széke a IV. kulturmérnöki kerületnek, egy filloxera-felügyelőnek és szőllőszeti-borászati közegnek, csendőrtörzs-, szakasz- és szárnyparancsnokságnak. Tanintézetei a királyi jogakadémia, állami főreáliskola, kat. főgimnázium, kat. papnevelőintézet, tanító- és tanítónő-képzőintézet, 2 polgári, 9 elemi s 1 felső-népiskola és 1 állami felsőbb leányiskola, 5 kisdedóvó, több magán nevelőintézet. Szakiskolái közül első helyen áll a magyar kir. áll. gazdasági tanintézet, mely nagy mintagazdasággal van egybekötve, továbbá az állami kötőszövőtanműhely, az állami gépészeti középipariskola, mellyel építőipari továbbképző tanfolyam van összekötve, vizmesteri iskola, több alsófoku iparos és kereskedelmi iskola stb. Jelentékeny intézet még a katonai alreáliskola. Egyéb kulturális intézményei közül említendő a felső-magyarországi muzeum (1872), mely 30,000-nél több darabból álló régiségi, érem-, kép- és természeti gyüjteményeket s könyvtárt foglal magában; a szinház, számos közhasznu, közművelődési, társas és jótékony egyesület (közte az Irodalmi társaság, a gazdasági egyesület, orvos- és gyógyszerészegylet, szépítőegylet, Vöröskereszt-fiók, Kárpátegyesület keleti osztálya stb.), továbbá kórházak és egyéb emberbaráti intézetek. Ezen számos közművelődési intézmény hatása folytán K. hazánk műveltebb városai közé tartozik; az irni és olvasni nem tudók aránya (a 6 éven felüli népesség körében) a férfiaknál 17,1, a nőknél 33,9%-ra rúg, ugy hogy K. e tekintetben városaink közt a 6-ik helyet foglalja el. K. a magyar irodalom fejlődésében is szerepet visz; jelenleg a következő magyar lapok jelennek itt meg; Felső-Magyarország (szerk, Ries Lajos, XI. évf.); Abauj-Kassai Közlöny (szerk. Ladomérszky Gyula, XXVI. évf.); Kassai Jogi Közlöny (szerk. Glück Lipót, V. évf.); Felvidéki Közlöny (szerk. Hedry Bertalan, XVII. évf.) és Minerva (az Irodalmi társaság folyóirata, szerk, dr. Fényes Soma, II. évf.).

Ipara és kereskedelme régtől fogva igen jelentékeny s fekvésénél fogva K. már a középkorban Felső-Magyarország kereskedelmi empóriuma volt. Legjelentékenyebb iparvállalatai a dohánygyár (1642 munkás), a Fleischer-féle gépgyár és vasöntő (130 munkás), az Eisler-féle hajlított fabutorgyár (250 munkás), Dunkl Vilmos parketgyára (60 munkás), Siposs-féle kötőszövőgyár (60 munkás), egy lakatosáru- és vasbutorgyár, egy kékárugyár, a csermelyvölgyi (l. o.) papirgyár, két nagy műmalom, továbbá pótkávégyár, 2 sörgyár, búzakeményítőgyár, légszeszgyár s több nagy téglagyár. A sódar- és szalámikészítés régóta jó hirnévnak örvend. Kereskedelme a középkorban Lengyelország felé igen élénk és hires volt; ma is gócpontja Felső-Magyarország kereskedelmének, amire kedvező fekvése nagy hatással van. Kereskedelmének főcikkei ipari terményei, továbbá marha, gabona, sódar, bor, fa stb. K. jelentékeny vasúti csomópont, ahol a magyar királyi államvasutak budapest-ruttkai vonala a kassa-legenye-mihályi vonallal találkozik; K. továbbá végpontja a kassa-oderbergi vasútnak és a tornai vonalnak. Van posta- és táviróhivatala, telefonhálózata és postatakarékpénztára. A város belsejében gőzmozdonyu közúti vasút közvetíti a közlekedést. Az üzleti élet élénkítésére szolgál az osztrák-magyar bank fiókján kivül 2 bank, 1 takarékpénztár és 2 szövetkezet, összesen 983,000 forint részvénytőkével s 51/2 millió forintnyi forgalommal.

K. lakóinak száma rohamosan emelkedik; mig 1850-ben csak 13,034 és 1857-ben 16,417 lakosa volt, addig 1870-ben már 21,742, 1881-ben 26,097 és 1891-ben 28,884 lakost számlált; népessége tehát 40 év alatt 122%-kal emelkedett. Lakói között van jelenleg (1891) 14,421 magyar (49,9%), 3891 német (13,5%) s 9713 tót (33,6%); a nem magyar anyanyelvüek közül azonban 6196 (42,8%) beszéli a magyar nyelvet, 1881-ben csak 10,362 (39,8%) magyar anyanyelvü lakó iratván össze, a magyarság tiz év alatt mintegy 10%-kal erősbödött. Hitfelekezet szerint van K. lakói között 20,280 római kat. (70,2%), 1925 görög kat., 2099 ág. evang., 1239 református és 3306 izraelita (11,4%). A polgári lakosságon kivül K.-n 2694 közös hadseregbeli katona, 527 honvéd és 64 csendőr van, ezekkel együtt a lalkosság száma 32,165. A lakott házak száma 1842. K. határa 9260 ha. Hozzátartozik Bankó (l. o.) nyaralótelep és a Lajos-forrás (l. o.) fürdő.

Története. Noha történeti adataink nincsenek róla, a hagyomány beszéli, hogy a szászoknak hazánkba betelepedése idejében a mai K. helyén már község állott és ezen Ó- v. Felső-K. mellett építették fel I. Géza király idejében a szászok telepüket, Új- vagy Alsó-K.-t. A két község egybeolvadt és okmányainkban az egységes «Cassa», «Cassovia» néven szeeplet. A falakkal erősített hely a XIV. sz.-ban már jelentékeny szerepet játszott mint trencséni Csák Máté uradalmának véghelye. 1347. lett szabad kir. város és kapta a budai jogot, s ugyanekkor árumegállítóhellyé lett vásártartási joggal. Kiváltságai szaporodtával és erődítményei fejlődésével mindinkább nő jelentősége és már a XV. sz.-ban mint a felvidéki sz. kir. városok feje, Felső-Magyarországnak fővárosa szerepel. A huszita időben K. sokáig volt Giskra hatalmában, amig az alól Mátyás király vezérei felszabadították. A mohácsi vészt követő pártharcok nagyon emelték fontosságát. Aki birta K.-t, Erdélytől föl Bécsig és onnan viszont Erdélyig jóformán nyitva állott az útja. Ezért helyeznek rá mindkét részről nagy súlyt. Noha 1552. a felvidék többi német városához csatlakozva, buzgó hive volt a Habsburg-háznak, Belgiojosonak 1604-iki hires templomfoglalása a már ekkor egészen protestáns várost Bocskay István táborába vitte. Ettől kezdve sorsa szorosan összefügg a nemzeti küzdelmekével. Bocskay innen intézi hadjáratát, a bécsi béke megkötése után ide tér vissza és itt éri el 1606. halála, melyet Káthayn itt boszult meg véresen a gyanakvó hajduság. Bethlen Gábor felsőmagyarországi hadjáratainak alapja szintén K., amint ezt tartja a magyar részek fölötti uralma legfőbb biztosítékának. 1657., Rákóczi György halála után került csak vissza véglegesen a magyar király uralma alá. Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc elődeikhaz hasonlóan igyekeztek K.-t birni. A szatmári béke megkötése utá III. Károly K. erődítményeit is leszereltetvén, hadi és politikai fontosságának véget vetett. Újabb történetünkben 1848. szerepel, mikor dec. 11. az osztrákok megszállották és 1849 jan. 4. volt határában Mészáros Lázárnak csatája Schlick ellen. A várost kedvező helyzete, mint a magyar állami, a kassa-oderbergi és a magyar északkeleti vasutak vonalainak kiinduló pontját, nagy kereskedelmi középponttá tette. Minden kelléke meg van ahhoz, hogy nagy multjához méltó szép jövője legyen.

Forrás: Pallas Nagylexikon