Kaszanyüg

(növ., helytelen szóval babó, Vicia L.), vitorlás virágu fű. Levele szárnyalt, a tetején több szál kacskaója van. E szervével más füvekbe kapaszkodik, rájok ágaskodik v. összevissza fonja őket, ugy hogy az ilyen helyen a füvet kaszálni bajos, innen ered a neve is. Virágja elég nagy, magános v. fürtös, hüvelye lapított, hosszas hegyes, magva gömbölyded, ritkán lapított. 100-200 faja mind a két földségnek É-i részén és Dél-Amerikában terem (hazánkban 33). Valamennyi faja jó, némelyik elsőrangu takarmány. Magva abraknak, sertésnek v. madárnak való, virágját a méh szereti. Több faja, mint a V. cracca L., V. villosa, V. angustifiola Roth. a gabona között terhes gyom. A K. faja: a régi bab (l. o.) v. disznóbab, továbbá a V. Narbonnensis L. (fekete borsó vagy olasz K.), egynyári, Olasz- és Franciaországban, itt-ott még másutt is takarmánynak vetik (nálunk V. serratifolia Jacq. testvére terem). Könnyü talajban szépen megnő, jó takarmány, a magva is szapora. A vetésbeli K. (V. sativa L., lóborsó, abrakborsó, vetény-lóborsó) néhol bükköny, gyakran pedig helytelenül abrak-babó, nagyon régi takarmányfű, a Kaukázus D-i lejtőjéről ered, most több fajtája az egész földön szétterjedt. Mind a két faj majd zöld takarmány, majd a magvával abrakolnak. Kötött földbe alkalmatos, a lóherével meg a lucernával együtt a gazdaságnak nevezetes növénye. Sovány talajon is megnő, ahol már a lóhere és varjuborsó nem sikerül. Zabbal és borsóval vegyest is vetik. Magva lisztjét gabonaliszt közé is keverik. A V. villosa Roth mezőn, réten, vetésben gyakori. Újabb időben gazdasági értékét tulbecsülik. Hasznavehető fű. Homokos földben hamar nő, 6-15 dm. magas lesz, könnyen lehet aratni és bőven fizet. Száraz szárát, mint a lencséét a juh szivesen megeszi, magvát pedig minden jószág, még a sertés is jóízüen fogyasztja. Minthogy a telet jól kiállja, ősszel vetni célszerü, ily módon 14 nappal előbb lehet learatni, és a haszna is több. Jobb földben rozzsal vegyítve is vetik, első ízben május közepén zöld takarmánynak lekaszálják, azután újra kihajt. V. ö. Borbás, Még egyszer a szöszös K., az új takarmánynövény (Földmívelési Érdekeink 1881).

Forrás: Pallas Nagylexikon