Kaszetta

(franc. cassette), négy- v. többszögletü, ritkábban köralaku bemélyedés valamely lapos vagy bolthajtásos mennyezeten. Készül szerkezeti avagy csupán díszítési célokból.

[ÁBRA] Kaszetta.

Szerkezeti okokból készült K.-kat legelőször a görögöknél találunk, kik oszlopcsarnokaik egyenes mennyezetében alkalmazták azokat. Templomaik perisztilumának mennyezetét ugyanis ugy szerkesztették, hogy az oszlopsor fölötti architrávra és a cella falára keresztben kőgerendákat fektettek és ezeket kőlemezekkel lefedték és ez utóbbiaknak súlyát megkönnyítendő, azokba négyszögletes mélyedéseket: a K.-kat vájták. A K.-knak oldalait többé-kevésbbé gazdagon profilozták, a fenéksíkot festett vagy plasztikus rózsával, csillaggal stb. díszítvén. L. az ábrát. K.-val díszítették boltöveiket és hengerboltjaikat (l. Építészet, VII. képmelléklet 8. ábrában a római Venus és Roma templomának bolthajtását) és ugy szerkezeti - a mennyezet tömegének és igy súlyának kisebbítése - mint díszítő okokból K.-kat alkalmaztak kupoláik bolthajtásának intradosán, amint ezt p. művészi kivitelben a római Pantheon kupoláján látjuk (l. Építészet, IX. képmelléklet, 12. ábra). A kupolák K.-ái fölfelé arányosan kisebbednek. A renaissance a K.-kat tisztán dekorativ célokból használja és azokkal fa-, egyáltalában pedig lapos mennyezeteit díszíti, melyeket aztán kaszettá menyezeteknek hivunk.

Forrás: Pallas Nagylexikon