Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Kaszida... ----

Magyar Magyar Német Német
Kaszida... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kaszida

hosszabb, egészen 70-80 kettős sorra terjedő arab költeményfajta, melynek irodalmi hagyománya körülbelül a Kr. u. VI. sz.-ig vezet vissza. A K. kifejlődését az araboknál a redsez-versek előzték meg, melyek mérteküket és formájukat tekintve pongyolábbak, mig a K. versmértékei fejlettebbek, az egész költemény művésziebb alkatu. A K. költemény mindig valamely kitűzött cél felé törekszik ugyan (leginkább személyt vagy törzset dicsőít vagy gáncsol; sokszor - különösen a régi K.-kban - maga a költő vagy törzse a magasztalás tárgya), de e célhoz a legváltozatosabb kitérések után érkezik csak a költemény végső részében. Exordiumát rendszerint az elvált szerető siratása, elpusztult lakóhelyének kesergő megszólítása és leirása, aztán ennek kapcsán magának a szeretőnek magasztaló leirása (gyakran a legérzékiebb szinezéssel) képezi (naszíb). Azután maga a költő is útnak indul a sivatagba, ez útnak leirását mindenféle kitéréssel (zivatar, vadászat, magának a tevének, melynek hátán teszi útját, a strucmadárnak és egyéb állatnak, melyekkel a sivatagban találkozik, részletes leirása stb.) szövi át, és végül utazása célpontjáról szól és nála állapodik meg. Ilyen többé-kevésbbé minden K. tartalmi szerkezete. Rímelésének rendszere abból áll, hogy a két első félsor (hemistichon) végső szótagjai egymásra rímelnek, a 2. sortól kezdve pedig csak a második fél mutat rímet, még pedig az egész K.-n át az első sorral azonosat. A K. régi szerkezetét alakra és tartalomra nézve az arab költők a legújabb időkig ízléstelen módon utánozzák. Az arab műbirálók az összes K.-ák között a Mu"allakát (l. o.) néven ismert hét költeményt itélték a legtökéletesebbeknek. Ezeken kivül is összegyüjtötték a legfényesebb K.-kat. Ide tartozik p. az Abú Zeid al-Kurasitól eszközölt gyüjtemény Dsamharat as"ár al-arab, melyet csak legújabban adtak ki Kairóban (1308. hidsra), továbbá Mufaddal al-Dabbi-nak (megh. 786.) gyüjteménye: Mufaddalijjat, melynek kiadását Thorbecke kezdte meg (1. füzet Lipcse 1885). A pogányság leghiresebb hat költőjének összes K.-it külön is összegyüjtötték (Európában kiadva Ahlwardttól: The diwans of the six ancient Arabic poets etc., 1870). A K.-k nem azon alakban maradtak az utókorra, melyen eredetileg a régi arab költők azokat elmondták; hagyományozásuk mindenféle hamisítással járt.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is