Kászonyi

1. András, Arad vármegye főjegyzője, majd 1783-1786. alispánja. 1797. igen érdekes könyvben magyarul és latinul irta meg Aradról Velencébe kocsin tett utazását. Megh. 1824. V. ö. Márki, Az Alföldben (1884).

2. K. Dániel, hirlapiró, született Bécsben (hol atyja az udvari kancelláriánál szolgált) 1813 okt. 2., megh. Budapesten 1886 márc. Ifju korában nagy kedve volt a katonai pályára, azért Bécsben egy katonai nevelő-intézetbe adták; kadét, majd tiszt lett a Radetzky-huszároknál, de nagy lábon élt, jelentékeny vagyonát hamar elpazarolta s visszavonult a polgári életbe. Az 1832-36. országgyülésen mint Andrássy György gr. és Ragályi Tamás torna vármegyei követek irnoka részt vett s Lovassy Lászlóval és társaival együtt megalapította az u. n. társalkodási egyletet, melyért Lovassyt 10 évi fogságra itélték, az egylet 7 tagját pedig, köztük K.-t egy királyi kézirat kizárta a közhivatalokból. A szabadságharc alatt Kossuth, Klapka, Csányi gyakran éltek szolgálataival. Nagy nyelvismerettel birt. A bécsi márciusi forradalom vezetőivel ő tartotta fenn az összeköttetést. 1848 szept. végén Cseh- és Gácsországban járt, rábirni a magyar huszárokat, hogy szökjenek Magyarországba, s K. egy százados a Koburg-huszárezredből, kettőt pedig a nádor-huszárokból be is hozott az országba. Egerben mint kormánybiztost és 1848 máj. a külügyminisztériumban alkalmazták. A szabadságharc végén mint főhadnagy kapitulált Komáromban. Ezután elhagyta Magyarországot és Hamburgba, onnét pedig egy év mulva, 1850. Londonba, majd Jerseybe, Párisba ment, nyelvekben, zongorázásban, vívásban és rajzolásban leckéket adott és szerény viszonyok közt élt. 1852. összegyüjtötte és kiadta forradalmi emlékiratait. 1859. mint a magyar légió tagja részt vett az olasz hadjáratban. Angliában megnyervén honosítását, mint angol alattvaló visszajött Magyarországba, hol 1863-67-ig időzött mint nevelő a Vay grófi családnál. Ellenzékieskedésből épp a kiegyezéskor újra kivándorolt, s az itthon töltött három évet egy regényszerü pamfletben irta le. Sok különféle munkát irt és német lapokba cikkezett. 1877 okt. mégis hazajött s Budapesten mint ellenzéki hirlapiró kereste kenyerét, fordított és irt rémregényeket olcsó lapokba. Családjával együtt nyomasztó viszonyok közt élt. Sok tehetsége, de gyönge itélete volt. Irodalmi munkássága sem maradandó értékü.

Forrás: Pallas Nagylexikon