(spanyol Castilla), Spanyolország egy része, amely a régi
politikai beosztás szerint magában foglalta a középső rész fensíkjait és
azonkivül az É-i hegyes vidék egy nagy részét; feloszlott Ó-K.-ra (Castilla la
Vieja) és Új-K.-ra (Castilla la Nueva). Az előbbi átlag 800 m. magas és széles
teknő, melynek É-i szegélye a Kantabriai-hegység, D-i szegélye pedig a választó
hegység. Magvát a Tierras de Campos, fátlan síkságok alkotják, melyek azonban
gabonatermelésre alkalmasak; csakis a Duerótól D-re, ennek Eresma és Adaja nevü
mellékfolyói közt kietlen és puszta a fensík. É-on a szintén fátlan
Reinosai-terrasz 1000 m.-nyi magasságra emelkedik, magában foglalja az Ebro és
Pisuerga felső völgyeit és gazdag legelőkben. Ettől D-re és DK-re terülnek el a
termékeny és jól megművelt burgosi és lermai halmos vidékek, meg a Bureba,
amely meredeken ereszkedik le az Ebro völgyébe. Ugyancsak meredeken a
Moncayo-hegyekben ereszkedik le az 1100 m. magas Soriai-fensík, amely DK-en
Ó-K.-t Új-K.-val köti össze. E fensíkon emelkednek ki egyes mészkőláncok, mint
az Altos de Barahona, melyeknek folytatása a K.-i választó-hegység: a Cuesta de
Atienza, a Sierra Pela és Sierra de Ayllon, a 2065 magas Pico Ocejonnal, azután
a hatalmas Somosierra és Guadarrama, végül a Sierra de Gredos és Plaza de
Almanzorral. Az Új-K.-i fensík amannál alacsonyabb és két, Ny-nak lejtősödő
széles völgyteknőből áll, amelyekben a Tajo és Guadiana folyik. E kettőt
egymástól K-en alacsony földhát, Ny-on ellenben a Montes de Toledo és a Sierra
de Guadalupe választják el egymástól. A D-i völgyteknőben van La Mancha (l. o).
A Tajo felső völgye körül van az Alcarria nevü termékeny dombos vidék, ettől
Ny-ra a madridi, még tovább a toledói fensík, K. magas fekvésénél fogva az
éjhajlata aránylag zord, nagy benne a szárazság és a hirtelen időváltozás és
mivel az öntöző csatornák is nagyobbára el vnnak hanyagolva, sok helyen kietlen
és puszta. Ó-K. 11 tartományara (Leon, Zamora, Salamanca, Palencia, Valladolid,
Avila, Segovia, Soria, Burgos, Logrono és Santander) van felosztva; területe
104,229 km2, lakóinak száma (1887) 2.681,676. Új-K. 5 tartományból
(Madrid, Toledo, Ciudad Real, Cuenca és Guadalajara) áll, 72,160 km2
területtel, (1887) 1.780,003 lak. Midőn a Pireneusi-félsziget a mórok kezébe
jutott, a keresztények a félsziget ÉNy-i részében tudták magukat fentartani és
itt önvédelmükre a mohammedánusok ellen számos várat (castilla) építettek. A
keresztények a maguk fejedelmeit biráknak nevezték; ezek egyikét, Gonzales
Ferdinándot 923. K.-i gróffá választották. Ennek unokája, Sancho, a leányát
Sancho Mayor navarrai királynak adta nőül, aki azután a K-i grófságot is
örökölte. Midőn Sancho Mayor 1035. meghalt, az osztozkodásnál fia, I. Ferdinánd
Ó-K.-t örökölte. I. Ferdinánd 1037. legyőzte sógorát III. Bermudo leoni királyt
és országát a maga birtokaival K. királyság néven egyesítette és Navarrának az
Ebro jobbpartján fekvő részeivel egyesítette. 1067. bekövetkezett halála után 3
fia birtokaiban osztozkodott; ezek egyike VI. Alfonz (1072-1109) apja birtokait
újra egyesítette a maga uralma alatt és azonkivül a toledói mór királyság
elfoglalásával nagyobbította, az utóbbit Új-K.-nak nevezvén el. Utódai alatt
még többször osztatott föl K., mig végre 1230. III. Ferdinánd egész K.-t
Leonnal újra egyesítette és az elsőszülöttségi jog szerint az örökösödést
megállapította; továbbá Cordova (1236) és Sevilla (1248) elfoglalása után
hatalmát a D-i partokig kiterjesztette. Utódai közül a jelentékenyebb királyok
voltak: IV. Ferdinánd (1295-1329), Kegyetlen Péter (1350-69), III. Henrik
(1390-1406), akinek uralma alatt 1402. a Kanári-szigeteket megszállották és IV.
Henrik (1454-74), aki az araboktól elvette Gibraltart. IV. Henriket nővére
Izabella követte 1474. a trónon, aki 1469. Ferdinándhoz, Aragonia
trónörököséghez ment nőül. 1479. tehát, II. János aragoniai király halála után
K. Aragoniával egyesíttetett és igy megalakult Spanyolország. V. ö.
Schirrmacher, Geschichte Castiliens im XII. und XIII. Jahrhundert (Gotha 1881).
Forrás: Pallas Nagylexikon