Káta
-nemzetség, első ismert tagja Farkas, kinek II. András
idejében tüzes vasat kellett hordoznia, mivel szolgáját lopásról vádolták;
1231. pedig Demeter comes, utóbb győri főispán, a pannonhalmi apátsággal
pörlekedett. A helynevekről itélve, a nemzetség ősi birtokai Pest és Heves
vmegyékben feküdtek, de mára XIII. századtól kezdve jószágaik zöme főkép
Szatmár, Bihar és Ugocsa vármegyékbe esett, mig egyes ágak a Dunántul
birtokoltak. 1227-1483 közt összesen 61 helység tartozott hozzájok. E
nemzetségből vált ki a Kátay-család, melynek őse Gugh (1297-1343), a
Csaholyi-család, melynek őse János (1323-1352), a Vasvári-család, melynek őse
Pál (1284-1313), a Surányi-család, melynek őse Sebestyén (1347), a
Csarnavodai-család, melynek ősei Miklós és István (1347-79), a Lázári-család,
melynek őse János (1319-52) és az Ösi-család, melynek őse István (1340 előtt).
A nemzetség első vitéz tagja Tamás, ki 1274. azért kapta az ugocsavármegyei
Kökényest és Halmit, mert a csehek ellen viselt háboruban Laa vára alatt (1273)
kitünt. A nemzetség több tagja viselt főméltóságot; p. Péter már IV. Béla alatt
főpohárnnok volt. A tatárjárás után Bereg és Ugocsa vmegyékben e nemzetség több
várat és helységet alapított. V. ö. Komáromy András, A Káta-nemzetségről (Turul
1887., 160-181); Wetner, Nemzetségek (II. 114-123).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|