Katalán nyelv és irodalom

A katalán nyelv a provençal nyelv (l. o.) egy dialesktusa, amely a tulajdonkpeni provençal nyelvtől abban különbözik, hogy nincsen ü-je. A katalán nyelvet Spanyolország K-i partvidékén: Kataloniában és Valenciában, a Baleari- és a Pithyusi-szigeteken, a franciaországi Pyrénées-Orientalesban és a XIII. sz. óta Algheróban (Szárdinia) mintegy 3 millió ember beszéli. Használatos azonkivül Spanyolország számos tengerentuli gyarmatában. A katalán nyelet újabban önálló román nyelvnek kezdik tekinteni, bár azóta, amióta a kataloniai tartományokban is a spanyol nyelv lett hivatalos nyelvvé, ez az önállóság meg nem illeti. Az első katalán nyelvü irók a XIII. és XIV. sz.-ból valók. Művelték a lirát, az elbeszélő és tanító költészetet; az előbbiben a provençal, az utóbbiban a francia mintákat tartottak szem előtt. A próza önállóan fejlődött; nevezetes történetirók voltak Muntaner (l. o.) és Desclot; a filozofusok közül a hires skolasztikus Rajmundus Lullus említendő. Midőn a XV. sz. sz.-ban a lirikusok és szatirikusok olasz hatás alatt kezdtek irni, a katalán nyelv megszünt irodalmi nyelv lenni és tájnyelvvé sülyedt. Újabban (1859) a Barcelonában rendezett virágjátékok (Jochs florals, l. Jeux Floraux) révén igyekeznek a katalán nyelvet irodalmilag művelni. Ez igyekezethez épp ugy mint Dél-Franciaországban is, partikularisztikus politikai törekvések is járulnak, amelyek a katalán lapokban, az új-katalán iróknak az újprovençal irókkal való egyesülésében (1861) és az új-katalán nyelven irott lirai, drámai és elbeszélő költeményekben nyertek kifejezést. A legnevezetesebb és legismertebb az új-katalán irók és kötők közül Balaguer Viktor, akinek Sappho c. 1 felvonásos tragédiáját Szalai Emil magyarra is lefordította (Magyar Géniusz 1894). Említendő azonkivül Verdaguer J., akinek 1878. megjelent Atlántide c. eposzta méltó elismerésben részesült. A legjobb ó-katalán nyelvtan Mussafia: Die catalanische Version der sieben weisen Meister c. művében foglaltatik (Bécs 1876); az új-katalán nyelv tanát Milá y Fontanals (Estudios de lengua catalana, Barcelona 1875) és Morel-Fatio (Gröber, Grundriss der romanischen Philologie-jében) irták meg. Jó nyelvtan a Ballot y Torres-é (Barcelona 1815); szótárakat irtak Habernia (u. o. 1839 és 1865) és Escrig és Martinez (3. kiad. Hombarttól, Valencia 1887). Az ó-katalán irodalom ismertetése körül nagy érdemei vannak Milá y Fontanalsnak, aki a katalán népdalokat összegyüjtötte és számos ó-katalán szöveget adott ki. Katalán nyelvü műveket újabban (Páris 1873 óta) Aguiló y Fuster ad ki a Biblioteca catalana-ban.

Forrás: Pallas Nagylexikon