Katanchich

Mátyás Péter, horvát költő és régész, szül. Valpón (Szlavonia) 1750 aug. 12-én, megh. Budán 1825 máj. 24. 1771 belépett a ferencrendiek szerzetébe, 1775 ápr. 17. áldozópappá szenteltetett. 1780-ben eszéki gimnáziumi tanár, 1788. zágrábi főgimnáziumi tanár, 1796. pesti egyetemi tanár és az egyetemi könyvtár őre lett. 1809 októberében ezen állásáról lemondott és visszahúzódott szerzetének budai kolostorába, hol azután csakis tudományos munkáinak élt. Munkái a régi történet, archeologia, régi geográfia terén alapvetők. Kézirataai a budapesti egyetemi könyvtár tulajdonát képezik. Fiatal korában horvát költészettel is foglalkozott. Számos munkája közül itt csak a legnevezetesebbeket fogjuk felsorolni: Dissertatio de Columna Milliaria ad Essekum reperta (Eszék 1782); In veterem Croatarum Patriam indagatio philologica (Zágráb 1790); Specimen philologiae et geographiae Pannoniarum (u. o. 1795); Tentamen publicum ex Numismatica veteri (Pest 1797); Sacra Scriptura Illyrice reddita (a biblia horvát fordítása, Buda 1809-16, 5 köt.); Fructus autumnales in jugis Parnassi (horvát idillikus költemény, Zágráb 1791); Poskocnica Pana i Thalie (idilli költemény Pan és Tháliáról horvát nyelven, Eszék 1788); Orbis antiquus ex Tabula, quae Theodosii Imp. et Peutingeri audit etc. (Buda 1824-25, III. köt., legnevezetesebb munkája); csak halála után jelentek meg: Istri Adcolarum geographia vetus (Buda 1826-27, II. köt.); Commentarius in Caii Plinii Secundi Pannoniam (u. o. 1829). Szülőhelyén, Valpón emlékszobrot emeltek neki és Zágrábban egy utca viseli nevét.

Forrás: Pallas Nagylexikon