Katechumenek
(gör.), azok, akik a kereszténység tanaiban való oktatás s a
keresztény életre való nevelés által a keresztség fölvételére előkészíttettek.
A K. az első három században többnyire zsidó és pogány felnőttekből állottak,
akiket kézfeltevés s a homlokon kereszttel való megjelölés által vettek föl a
tanításra. A negyedik század óta négy osztályba soroztattak, u. m. hallgatókra,
audientes, akik az isteni tiszteletnél csak a szent beszéden lehettek jelen; a
térdelőkre, substrati v. genuflectentes, akik a szent beszéd végével az imákban
is részt vehettek és az egyházi áldást is elfogadhatták; az illetékesekre,
competentes, akik a szükséges vizsgálát letétele után a legközelebbi husvét
vagy pünköst alkalmával a keresztvizre voltak bocsátandók s a keresztség
felvétele után a választottak (electi) osztályába léptek és egy héten át fehér
köntöst viseltek. A katechumenatus tartama különböző volt, azonban rendesen két
évig tartott. Azon gyermekek is K.-nek hivatnak, akik az első gyónás- és
áldozásra lesznek előkészítve.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|