Kategoria
(gör.), általában az a felsőbb fogalom, mely alá valamely
alsót sorozhatunk; a filozofiában fontos szerepet visz, jelenti a legfőbb nemi
(génusz) fogalmakat, mely alá minden egyebet sorozhatunk. Először Aristoteles
állítja őket össze, elv nélkül, találomra, tizet állapítván meg, ezek: a
szubstancia (állomány), mennyiség, mindőség, viszony, cseledvés, szenvedés,
hol, mikor, helyzet, habitus. Kant szemére hányja ezt a rendszertelenséget,
elvet keres, melyből a kategoriák számát teljesen és rendszeresen lehet
megállapítani s az itéletek formájából indulván, négy hármas csoportot talál:
I. csoport: mennyiség; mindenség, sokaság, egység; II. csoport: minőség;
pozició, negáció, limitáció; III. csoport: viszony; inherencia, okság,
kölcsönhatás; IV. csoport: modalitás; valóság, lehetség, szükségesség. Nála a
kategoriák az elme eredeti kapcsoló formái, melyeknek alkalmazása folytán az
értelem egységes formát ád ismereteinek, illetőleg az egységes formával
ismeretekké, tapasztalatokká alakítja. V. ö. Kant, A tiszta ész kritikája;
Trendelenberg, Geschichte der Kategorianlehre (1846).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|