Katekétika

(gör.), az élőszóval való oktatás, újabb időkben különösen a kérdésekben és feleletekben való vallásoktatás módját és szabályait tartalmazó s igy a gyakorlati teologia körébe tartozó tudomány. Az egyház őskorában az egyházba áttért vagy áttérni akaró felnőtt egyéneket kellett a keresztény vallás főbb tanaival megismertetni. Ilyen munkát irtak Cyrillus és Ágoston. Később szokásba jövén a gyermekkeresztség, az ifjuság vallásos oktatása egészen elmaradt; csak a középkor utolsó századaiban készülnek utasítások arra nézve, hogy a gyermekek gyónása miként végeztessék, vagyis a gyóntatószék miként igyekezzék a vallásoktatás hiányát kipótolni. Az u. n. eretnek felekezetek, valdiak, husziták, azután a reformátorok foglalkoztak tüzetesebben a gyermekek s ifjak vallásos oktatásával (l. Katekizmus), de a vallásoktatás tudományának vagyis a K.-nak megállapítására, kifejtésére a pietisták tették az első kisérletet s csak az utolsó száz év alatt fejlődött ki ezen tudományág. V. ö. Zezschwitz, System der christlich-krichlichen K. (2-ik kiad. 1872-74, 2 köt.)

Forrás: Pallas Nagylexikon