Katekétika
(gör.), az élőszóval való oktatás, újabb időkben különösen a
kérdésekben és feleletekben való vallásoktatás módját és szabályait tartalmazó
s igy a gyakorlati teologia körébe tartozó tudomány. Az egyház őskorában az
egyházba áttért vagy áttérni akaró felnőtt egyéneket kellett a keresztény
vallás főbb tanaival megismertetni. Ilyen munkát irtak Cyrillus és Ágoston.
Később szokásba jövén a gyermekkeresztség, az ifjuság vallásos oktatása egészen
elmaradt; csak a középkor utolsó századaiban készülnek utasítások arra nézve,
hogy a gyermekek gyónása miként végeztessék, vagyis a gyóntatószék miként igyekezzék
a vallásoktatás hiányát kipótolni. Az u. n. eretnek felekezetek, valdiak,
husziták, azután a reformátorok foglalkoztak tüzetesebben a gyermekek s ifjak
vallásos oktatásával (l. Katekizmus), de a vallásoktatás tudományának vagyis a
K.-nak megállapítására, kifejtésére a pietisták tették az első kisérletet s
csak az utolsó száz év alatt fejlődött ki ezen tudományág. V. ö. Zezschwitz,
System der christlich-krichlichen K. (2-ik kiad. 1872-74, 2 köt.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|