(Coccinellidae), a fedeles-szárnyuak rendébe, a rejtve négy
lábtőízesek csoportjába tartozó bogárcsalád. Alul lapos, felül domboru, majdnem
félgömbalaku s tarka szinezetü kis bogarak. Fejük kicsi, nyakpajzsuk nem előre
álló. Csápjaik 11 ízüek. Potroh többnyire 5 szabad gyűrüből alakult. Lábkarmok
kettősek és fogas szélüek. Mindenütt el vannak terjedve s általánosan
ismeretesek. Körülbelül 1000 faja él, melyek közül hazánkban mintegy 80
található. A kifejlettek, valamint álcáik is levéltetvekkel táplálkoznak, azért
a kertészetre nézve igen hasznosak. Jellemző tulajdonságuk, hogy megfogva,
védelmükre erős szagu folyadékot választanak el. A bogár kitelel és tavasszal
sárga szinü petéit különféle növények leveleinek alsó felületére rakja. Az
ezekből kikelő álcák élénk szinü pettyekkel tartkáltak, hátrafelé hegyesedő
testök hosszukás, 3 pár lábbal, egy pár rövid csáppal és 2-4 pontszemmel vannak
ellátva. Kifejlődve, a levelek alján függesztik fel magukat s ugy alakulnak át
bábbá. A bábból az ivarérett állat egy hét mulva kél ki. Legismertebb hazai
fajok: a hétpettyes (Coccinella septempunctata L.) tora fekete, elől 2 fehér
pettyel, szárnyfedője vörös, 7 fekete pettyel, 6-8 mm. hosszu. Hazája Európa,
északi Afrika és Ázsia; az ötpettyes K. (C. quinquepunctata L.),
tizenegypettyes K. (C. undecimpunctata L.), a tizpettyes K. (C. decempunctata
L.) stb. Alig van bogár, melyet hazánk különböző vidékein oly jól ismernének és
amely oly sok változatban forog a gyermekek és a nép ajkán, mint a K. Számos
népies neve közül említendő Katalina-bogárka (Komárom vmegye), Kós-Kata (Pest
vmegye felső részei), Katalinka (Kecskemét), Fuss Kata, Katinka, Katalina bogár
(Csanád vmegye), Isten Katicája, Katicska, Katóka (Abaúj-Torna vmegye), Isten
bogárkája (Zemplén vmegye), Böde (Dunántul). Grossinger pedig Boldogasszony
bogara és Teknős bogár néven említi, amely elnevezések alkalmasink a német
Marien-Käfer és Kugel-Käfer elnevezésektől származnak. Jellemző, hogy e népies
nevek alatt sehol sem valamely határozott fajt értenek, hanem általában a
Coccinellidák családjához tartozó bármely fajra vonatkozhatnak. E bogárfajok
népszerüségüket bizonyára gyors lábaikkal és szárnyaikkal szerezték meg. Ha
ugyanis kézbe vesszük, akkor először összehúzódva holtnak tetei magát, majd
gyorsan futásnak indulva, a kéz széléig ér, amidőn hirtelen elrepül. Hozzájárul
még, hogy a nép azt hiszi, hogyha ilyenkor verset dudolnak neki, akkor a
bogárka még gyorsabban szalad és még hamarabb repül el. V. ö. Czyzer Béla, A
Katica-bogár a magyar gyermekköltészetben (Rovartani Lapok, Budapest 1885).
Forrás: Pallas Nagylexikon