Katona József

A legjelesebb magyar drámaköltők egyike, szül. Kecskeméten 1792 nov. 11., megh. u. o. 1830 ápr. 16. Kat. vallásu, nemes származásu atyja takácsmesterséget folytatott, értett latinul, szeretett olvasgatni, irni s ezermester hirében állt. Amint fia tehetségét látta, fel akarta benne támasztani nemzetsége régi fényét s szegényes sorsától telhetőleg minden áldozatot meghozott taníttatására. 1802. Pestre adta gimnáziumba, tartott mellette magántanítót is. A fiu jól tanult, a gimnáziumot aztán Kecskeméten fejezte be, 1808-ban a szegedi liceumba ment a filozofiai tanfolyam második évére, s itt maradt majdnem 10 éven át. Elvégezte 1813 derekán a jogot, fölesküdött a királyi táblára s 1815 novemberig jurátuskodott Halin Bálint pesti ügyvéd oldalán; 1806-ban letette az ügyvédi vizsgálatot és Pesten mint ügyvéd működött 1820-ig. A mellett, hogy kötelességét buzgón teljesíté, két szenvedélyének áldozott már egyetemi hallgató és jurátus korában. Különös kedvteléssel olvasgatta a történelmet, kivált Katona István nagy művét, esténkint pedig eljárt a magyar szinielőadásokra, sőt némely társa példjájára, mint műkedvelő szinész, maga is föllépett, álnév alatt, leginkább az egyetemi szünetek alatt és mint joggyakornok a törvényszünetek alatt. Eleinte Vida László igazgatása alatt, ugy látszik csak kisebb szerepekben lépett föl, később Mérey és Kulcsár István idejében nagyobb szerepeket is játszott, a fenmaradt adatok szerint jelentékeny sikerrel. Ez időre esik szerelme is Déryné (l. o.) iránt. A társasággal vidékre is kirándult, Székesfehérvárra és Komáromba, sőt rendező is volt négy hónapig. Amellett több német szindarabot dolgozott át, majd eredetieket is irt a műsor számára. Ez a szorosabb viszony a szinészettel 1810-1815. tartott. Hosszu benső küzdelmet folytathatott magával, hogy a művészi vagy a diplomás pályára határozza-e magát. Szerződött tagjává sohasem lett a társaságnak, s midőn a magyar szinészet 1815. kénytelen volt a fővárosból elvonulni, K. szülei iránti kegyeletből legyőzte szenvedélyét s egy év mulva ügyvédi oklevelet szerzett. Ez idő alatt készített drámái a következők. Fordítások: Jolantha, jeruzsálemi királyné (szomorujáték 4 felv., irta Zieger Vilmos, először adták Pesten 1812 jan. 12.); Szmolenszk ostroma (először 1812 márc. 7.); Üstökös csillag (vigh. 1 felv., először 1812 ápr. 17.); Medve Albert (először 1813 febr. 17.), e 4 darab elveszett; Montbelli grófok vagy az atya és gyermekei (nézőjáték 3 felvonásban, franciából szabadon készítette Haussereck, magyarra fordította ifju Katona József; másolata megvan a nemzeti szinház könyvtárában). Mindez átdolgozások az akkori magyar szinpad ízlésének befolyását mutatják, melyen a német lovagdrámák, érzékeny polgári és történelmi drámák hatása uralkodott. Ugyane hatás alatt állt Katona első eredeti kisérleteiben is, kivált Kotzebue és Ziegler voltak mintái. Eredeti darabok: Farsangi utazás (vígj. 5 felv., először Kecskeméten adták 1812., elveszett); Monostori Veronika v. a harc két ellenkező ügyért (nemzeti vitézi szomorujáték 5 felv. 1812; eredetije megvan a nemzeti szinház könyvtárában). A német lovagdrámák modorában van irva, kúszált cselekvénnyel, zavaros jellemzéssel; Luca széke karácsony éjtszakáján (dráma 4 felv., először Pesten adták 1812 dec. 26., később is többször); István, a magyarok első királya (eredeti vitézi nézőjáték 4 felv., először Pesten 1813 augusztus 19.), szintén hosszabb ideig műsoron maradt; Ziska, vagyis a husziták első pártütése Csehországban (ered. nézőjáték 4 felv. 1813-ból, eredeti kézirata a nemzeti szinház könyvtárában); Aubigny Clementina, vagyis a vallás miatt való zenebona Franciaországban IV. Henrik alatt (vitézi darab 4 szakaszban, középfaju dráma). E darabot megmagyarosítva Hédervári Cecilia c. alatt gyakran adták. Másolata a nemzeti szinház könyvtárában; A borzasztó torony, vagyis a gonosz talált gyermek (ered. nézőjáték 5 felv.; eredeti kézirata u. o.). Alkalmasint egy német lovagregény dramatizálása, mind a fővárosban, mind a vidéken többször előadták; Jeruzsálem pusztulása (ered. vitézi szomorujáték 5 felv. 1814-ből; eredeti kézirata u. o., alkalmasint előadták). E műben egészen szakított a német lovagdrámákkal és Shakspere hatását érezteti. Van benne sok szertelen elő. Elveszett a következő 3 eredeti darabja: Doboka vára (talán lovagdráma), Nagyidai cigányok (talán vígjáték), Comarunna (1814). Nemrég kerültek elő: Rósa, vagy a tapasztalatlan légy a pókok közt (1815, vígjáték 3 felv.) és A tündér álma, vagy Nadir és Nadine boszorkányos története (Tündéries vigjáték 3 felv.). E kettőt Miletz János tanár adta ki K. családja élete és ismeretlen művei c. kötetben (Budapest 1886). Mindez csak előtanulmány volt még, hol a technikában, hol az alkotásban tüntetve fel haladást. Következő művét magasa töri irói becsvággyal, a maga érett géniusza szerint, kifejlett ízlésének, történelmi és dramaturgiai tanulmányainak teljes érvényesítésével irta meg. Mikor Döbrentei (l. o.) serkentésére 1814. néhány ifju erdélyi mágnás egy 700 és egy 300 váltóforintos pályadíjat tűzött ki az épülőfélben volt kolozsvári nemzeti szinház megnyitásakor adandó eredeti történelmi drámára, K. egész lelkesedéssel dolgozta ki másfél év alatt Bánk-bán címü szomorujátékát, s beküldte a versenyre. A pályázatot 1817 elején zárták le 12 pályaművel, melyek közül a birálóbizottság ötöt emelt ki, de a Bánk-bánt meg sem említették. Az eredményt Döbrentei Gábor 1818. közölte az Erdélyi Muzeum c. folyóiratban. Erről azonban az irói körökkel összeköttetésben nem álló K. nem értesült, s abban a hiszemben, hogy az egész pályázat ügye feldésbe ment, hozzáfogott műve kijavításához, mit másfél év alatt befejezvén, 1819. elő akarta adatni a székesfehérvári szintársulattal, mely a fővárosban játszott s Kisfaludy Károly darabjaival nagy tetszést aratott; de a cenzura betiltotta. Az újabb sikertelenség miatt csalódva vonult haza szülővárosába. Pesen nem volt keresett ügyvéd, inkább más ügyvédeknek dolgozott. Még egy kisérletet tett művével: kinyomtatta, mintegy a nagy közönséghez fölebbezve azt az alkotást, melybe lelkét lehelte. Azonban a mű igy sem keltett figyelmet; irói körökben nem, mert a tőlük elszigetelten álló K. nem tette magáévá az uralkodó irodalmi áramlat nyelvi és technikai vívmányait, s művének külső előadása a korhoz képest darabos; a közönség nem, mert K. nem hizelgett művében a nemzeti hiuságnak, mihez az akkori közönség szokva volt, s amit eleinte még Kisfaludy Károly is táplált; különben is nem volt közönségükben elég érzék a felsőbb nemű drámai koncepciók iránt. Igy maradt észrevétlenül a kor legjelesebb irodalmi terméke. K. a mellőzés, meg nem hallgatás fájdalmával elnémult. Törekvéseit csak szülővárosa méltányolta némileg, melynek a Bánk-bánt ajánlta. A város K.-t némi tiszteletdíjjal tüntette ki, s 1820 nov. 2. városi alügyésznek választotta. K. elfogadta a hivatalt, mely biztos kenyeret adott s a közelben szüleit is segíthette. Fényes álmairól lemondva, hivatalának és családjának élt. Igazságos, buzgó működéseért 1826. főügyésszé léptették elő. Az irodalomtól csaknem végkép visszavonult. Még 1821., tragédiája megjelenése után adott ki a Tudományos Gyüjtemény 1821. évi IV. kötetében egy szenvedélyes értekezést: Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszini költőmesterség lábra nem tud kapni c. alatt és 1823. egy történelmi tanulmányt A kecskeméti pusztákról (u. a. folyóiratban IV. k.). Földijei kértére elkezdte megirni Kecskemét történetét, de később abbanhagyta. Ennek töredékét atyja adta ki a szerző halála után: Szabados Kecskemét Alsó-Magyarország első mezővárosa történetei (Pest 1834). Halála szélhüdés következtében váratlanul következett be. Ha csak néhány évig él még, tanuja lett volna műve folyton növekvő diadalának. Szülővárosa 1861-ben szobrot emelt a költőnek.

A Bánk-bán további sorsáról 1834-ből van először biztos adat. Akkor Egressi Gábor választotta jutalomjátékául Kolozsvárt. 1835-ben Budán adták elő, s a közönségnek tetszett. 1839. már ünnepelt darab, melyet a legjelesebb dramaturgok méltatnak, köztük Vörösmarty is. A 40-es években mind zajosabb sikereket aratott, 1848-ig legkedveltebb darabja volt a magyar szinházaknak, a szinészek is nagyon szerették játszani. A forradalom után betiltották, csak 1857 óta adják újra. A művet a kritikusok is gyakran méltatták, sokan kedvezőleg, de támadásokban sem volt hiány. Legbehatóbb elemzését adták Arany János (Bánk-bán-tanulmányok 1858, töredék, Prózai dolgozatai közt 1879) és Gyulai Pál (Csengery Budapesti Szemléjében, XI. kötet, 1860, és Katona József és Bánk-bánja, Budapest 1883). Lefordították németre is. Kiadásai: 1. Bánk-bán, dráma 5 szakaszban, Pest 1821; 2. Nagy Ignác kiadás a Szinműtárban 1840, XI. füzet; 3. és 4. Horváth Döme kiadása, Kecskemét 1856 és 1860; 5., 6., 7. és 8. Toldy Ferencné, gyémántkiadás, Pest 1861, 1867, 1875, 1881 és 9. Abafi Lajosé a Nemzeti könyvtárban, Katona összes művei (Budapest 1879-80). Ez utóbbi kiadásban a Bánk-bánon kivül benne vannak K. többi szindarabjai és verses kisérletei is. (V. ö. Gyulai Pál, Katona József és Bánk-bánja, Budapest 1883). A Bánk-bán mai napig legkitünőbb tragédiáink, mind tragikumának ereje, mind jellemrajza, kompoziciója és szinszrüsége tekintetében. Csak nyelve és verselése nehézkes, de abban is több a drámai erő, mint a Vörösmarty sima jambusaiban. Tragikumának formája (katasztrófa a hős testi halála nélkül) is egyike a műelmélet érdekesebb kérdéseinek. E mű adja először irodalmunkban a bonyolult szenvedélyek rajzát, s ad példát a jellemzés amaz összetett módjára nézve, melyet Shakspere vezetett be a világirodalomba.

Forrás: Pallas Nagylexikon