Kaufmann

1. Dávid, a jelenkori zsidó tudomány egyik kiváló művelője, szül Kojeteinban (Morvaország) 1852 jun. 7., teologiai tanulmányait a boroszlói rabbi-szemináriumban, bölcsészeti és nyelvészeti tanulmányait pedig az ottani, valamint a lipcsei egyetemen végezte. 1877. az akkor megnyitott budapesti országos rabbiképző intézet tanárává neveztetett ki s azóta ez intézetben működik, mint a zsidó vallásbölcsészet és történelem tanára, többnyire az általa rövid idő alatt elsajátított magyar nyelven tartván előadásait. Főbb munkái: Die Theologie d. Bachja Ibn Pakuda (Bécs 1874); Geschichte de. Attributenlehre in d. jüd. Religionsphilosophie d. Mittelalters (Gotha 1877); George Eliot u. das Judenthum (Berlin 1877); Al-Batlajusi nyomai a zsidó vallásbölcsészetben és jelképes köreinek héber fordításai (Budapest 1880, németül is megjelent); Az érzékek. Adalékok a középkor physiologiája és psychologiájának történetéhez (u. o. 1884, németül is); Zus Geschichte jüdischer Familien; I. Samson Wertheimer (Bécs 1888), II. R. Jair Chajjim Bacharach (Trier 1894); A zsidók utolsó kiűzése Bécsből és Alsó-Ausztriából (Budapest 1889, németül is); Okmányok Wertheimer Sámson élettörténetéhez (u. o. 1891, németül is); Mélanges d"archéologie juive et chrétienne (Páris 1888); Jakob Mantino, Une page de la renaissance (u. o. 1894); Die letzte Erstürmung Ofens und ihre Vorgeschichte (Trier 1895; v. ö. Budavár visszavívásának egy szemtanuja és leirója c. cikkét az IMIT 1895. évkönyvében 63. l. köv.). Ezeken kivül számos, többnyire igen becses és mindig érdekesen irt apróbb-nagyobb cikket közölt a különféle tudományos, vmint zsidó felekezeti magyar (Archeol. Értesítő, Magyar Zsidó Szemle), német, angol (Jew. Quarterly Rewiew), francia (Revue des études juives) és héber folyóiratokban. 1892. óta Brann M.-el együtt szerkeszti a Frankel Z. által alapított és Graetz H. által folytatott, Boroszlóban megjelenő Monatschrift für Gesch. u. Wissenschaft de. Judenthums c. folyóiratot.

2. K. György Henrik, német történetiró, szül. Münchenben 1842 szept. 9. Halleban és Göttingában végezte tanulmányait és Strassburg, meg Münsterben működött. 1891 óta pedig a boroszlói egyetem rendes tanára. Művei: Die Werke des Apollon. Sidonius (1864); Der Kampf der französischen u. deutschen Schulorganisation in Elsass-Lothaen 81877); Deutsche Geschichte bis auf Karl d. Grossen (2 köt., 1880-81); Die Gesch. d. deutschen Universitäten (I. kötet: Vorgeschichte, 1888). E munka miatt Denifle és Paulssennal kemény tollharcba keveredett.

3. K. János Gottfried, német hangszerkészítő, szül. a szászországi Siegmarban 1751 ápr. 11., útközben halt meg Frankfurtban 1818. Drezdában telepedett volt le hárfás, fovulás stb. hangszeres óráival. Fia 4. K. Frigyes, született Drezdában 1785., megh. u. o. 1866 dec. 1.; trombita-automatjával (1808) feltünt; útját egyengette a fia, 5. K. Frigyes Tódor (született u. o. 1823 ápr. 9., megh. u. o. 1872 febr. 5) feltalálta orchestrionnak, melynek gépezete egész kis zenekar helyett játszik beleillesztett zenedarabokat.

6. K. Kristóf, német orvos, «a lángész korának apostola», született Winterthurban 1753 aug. 14., meghalt Berthelsdorfban 1795 márc. 21. Bernben orvostant tanult, azután Lavater ajánlatával ellátva, 1776. feltünően öltözve és az affektálásig egyszerü életmódot folytatva, beutazta Németországot, hogy azután Dessauba, Basedowhoz menjen. Weimarban Károly Ágost és Goethe szivesen fogadták; Müller, a költő és festő, Faustjában mint «Isten vizslá»-ját persziflálta. Mindinkább szédelgő hirébe jutván, sok helyütt kiutasították; 1777. Svájcba ment s ott patriárkális életet folytatott, de 1781-ben kénytelen volt az országot elhagyni s ekkor Sziléziába ment s ott előbb Neusalzban, majd a szászországi Berthelsdorfban és Herrnhutban mint orvos élt. V. ö. Düntzer, Christoph K. (Lipcse 1882).

7. K. Rikárd, német nemzetgazdasági iró, szül. Kölnben 1850 márc. 19.; egyetemi tanulmányait bevégezvén, ngy utazásokat tett (Egyiptomot is bejárta); előbb bankszolgálatba lépett, de 1879. az aacheni politechnikumon vállalt tanári széket. Négy év mulva visszatért Berlinbe, ahol 1889. a charlottenburgi műegyetemen a nemzetgazdaságtan tanszéket vele töltötték be; e mellett a berlini tudományegyetemen jelenleg is tart, főként az állami pénzügyek vagy a bankügy köréből vett világos, határozott modorban tartott előadásokat. Főmunkája: Die Finanzen Frankreichs (1882. jelent meg s franciára is lefordíttatott); egyike a legjobb pénzügytörténeti tanulmányoknak. Legújabban K. az egyes államok budgetjeinek gondos és fáradságos összehasonlításával szerzett érdemeket: Die öfentlichen Ausgaben d. grösseren europäischen Länder nach ihrer Zweckbestimmung c. dolgozatában (1893, 3. kiad.), mely azonban hazánkra nem terjed ki. Egyéb munkái: Die Lage der preussischen Landwirtschaft 1875-77. (1876); Die Zuckerindustrie in ihrer wirtsch. und steuerfiskalischen Bedeutung (1878); Albanien und die Albanesen (1879); Die Vertretung der wirtsch. Interessen Europas (1889, japánra fordították); L"association douaniere de l"Europe centrale (1879).

8. K. Sándor, német költő, szül. Bonnban 1817 máj. 14., megh. Wertheimban 1893 máj. 1. Szülővárosában jogot tanult, de főként középkori irodalommal és történelemmel foglalkozott s 1850. Cäsarius von Heisterbach c. monográfiát irt (2. kiad. Köln 1862). Aztán Berlinben folytatta tanulásait s 1850. Löwenstein herceg leváltárosa lett Wertheimban. 1857. K. Binder Amália (álnéven Amara George, szül. Nürnbergben 1835 dec. 5.) költőnőt vette nőül, aki a Blüten d. Nacht (Lipcse 1856), az Indianermythen (Düsseldorf 1856) címü műveket, továbbá számos regényt és novellát irt. K. friss, életteljes költeményei révén, melyek Gedichte (Düsseldorf 1852), Mainsagen (Aschaffenburg 1853), Unter den Reben (Berlin 1871) c. alatt jelentek meg, a Rajnavidék legkedveltebb költője volt. Nejével és Daumer Frigyessel együtt a Myotherpet adta ki (Lipcse 1858).

Forrás: Pallas Nagylexikon